Örök emlék marad számára, hogy ott lehetett az Anna-bálon

– Hogyan élte meg, hogy Ön képviselheti a megyeszékhelyet az Anna-bálon?

– Óriási meglepetésként ért a híre. Bár eredetileg tápiógyörgyei vagyok, mégis jól ismerem Szolnokot, hiszen öt évig a Varga Katalin Gimnáziumban tanultam. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem másodéves orvostanhallgatója vagyok. Gimnáziumi tanulmányaim során voltam diákparlamenti képviselő, a közösség ugyanis mindig fontos volt számomra. Ennek eredményeként kaptam meg Szolnok Város Ifjúsági Díját, a kollégiumi képviseletért pedig a Pro Collegio Díjat. Mindezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy eljuthattam a bálra.

– A részvételre egyébként még tavasszal kért fel Szalay Ferenc polgármester. Mondanom sem kell, nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám esett a választás. Annak különösen örülök, hogy a programra velünk jött egy ikerpár, Korsós Péter és Korsós Blanka is. Őket jól ismerem, hiszen ugyanabba a gimnáziumba jártunk. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Blankát is hasonló módon kérték fel, mint engem, hiszen a diákság képviseletében ő is kiemelkedő szerepet játszott.

– Hogyan készült a nívós eseményre?

– Korábban nem volt lehetőségem hasonló bálokon részt venni. Azt azonban semmiképp sem szerettem volna, hogy feszengős legyen számomra a nagy ruha viselete és a tökéletes kinézetre való törekvés. A célom az volt, hogy élmény legyen minden, ami ott történik. Ettől függetlenül nagyon izgultam az elején. A bált megelőzően kaptunk egy részletes tájékoztatást arról, hogy mire készüljünk, de mi magunk is tájékozódtunk a programokról. Engem végül a párom, Mező Kornél kísért el a rendezvényre.

– A báli öltözékre minden évben komoly szabályok vonatkoznak. Feltételezem, ez most sem volt másként...

– Természetesen, az Anna-báli hagyományokhoz rendre hozzátartozik az alkalomhoz illő viselet. A férfiaknál a szmoking, illetve az öltöny az elvárt, a nőknél pedig a nagyestélyi ruha. Fontos viszont, hogy földig érőnek kellett lennie. Elsőbálozók voltunk, így rám és Blankára nézve is kötöttebb előírások vonatkoztak. Nem lehetett például hosszú ujjú a ruhánk. Az elsőbálozó hölgyeknél emellett hagyomány a fehér ruha viselete, napjainkban azonban egyre gyakoribb, hogy krémszínű, halványabb és olykor világoskék öltözéket választanak a lányok.

– Magunkkal hozni csupán egy kis ridikült lehetett. Külön kitétel volt az is, hogy a ruhánk semmiképp sem lehet esküvői vagy koszorúslányruha. Éppen ezért nagyon nehéz volt kiválasztani a megfelelőt. Végül azért csak sikerült. Az enyém egy krémszínű, barna mintával díszített nagyestélyi lett, míg Blankáé egy rózsaszín, apró kövekkel kirakott variáció. Érdemes azt is megjegyezni, hogy még olyan apróságnak tűnő dolgokban is útmutatást kaptunk, hogy hogyan emeljük a szoknyánkat, ha lépünk.

– Ejtsünk szót a báli hangulatról is!

– Délután fél hatkor indult el a menetünk a Hotel Annabellából, és mivel elsőbálozó voltam, engem is a többi elsőbálozóval kísértek át a Vaszary Galériába. Ott egy nyakba akasztható Herendi porcelánszívet kaptunk ajándékba, melyen egy szám szerepelt. Az én számom a tizennégyes volt. Minden hölgynek adtak ebből az ajándékból. Érdekesség, hogy évente különböző színűeket vehetnek át a hölgyek, idén vérvörös színű volt az apró tárgy külseje.

– Később átsétáltunk az Anna Grand Hotelbe, ahol a rendezvény zajlott. Minket a többi testvérváros képviselőivel ültettek egy asztalhoz. Amikor pedig mindenki helyet foglalt, elkezdődött az ünnepélyes megnyitó. Tudni kell, hogy a rendezvény ideje alatt számos olyan jelenet volt, amelyek régmúlt korok báli hangulatát idézték fel. Az egyikkel mindjárt a program legelején szembesültem, amikor is a szállodánkból a főhelyszínre reformkori hagyományőrzők kísértek minket. Kísérőink öltözéke ugyanis a 19. századot ihlette meg.

– A menetben voltak lovasok is, akik szintén különleges ruhákat viseltek. A díszteremben pedig az 1900-as évek első felének dallamai is felcsendültek. Idén a Magyar Állami Operaház balettkara Kálmán Imre Ördöglovas című művét mutatta be. Csodálatos volt minden, sohasem fogom elfelejteni. Ahogyan az is örök emlék marad páromnak és nekem, amikor az Operaház táncosai a megnyitót követően a báli közönségből bennünket invitáltak táncra elsőként!

– Amennyiben lenne rá alkalma, a jövőben is ellátogatna az eseményre?

– Kornéllal arról beszélgettünk a minap, hogy vajon eljuthatunk-e még ebbe a bálba. Merthogy ez a mostani alkalom egy életre szóló élményt adott nekünk. Végül arra jutottunk, hogy a kétszázadik Anna-bálra bizony, nagyon jó lenne elmenni!

Az amerikai elnöknek is ilyen ínyencséget szolgálnak fel

Kamuti Harmattól megtudtuk, hogy a négyfogásos vacsorán ezúttal süllő és marhasteak került az asztalra. A 194. füredi Anna-bál tájékoztatófüzetét böngészve pedig arra lettünk figyelmesek, hogy a világhírű Omaha-steak Amerika legnagyobb marhahús-előállító vállalkozásától származott. Érdekessége pedig, hogy kizárólag ezt a marhahúst szolgálják fel az amerikai elnök különgépén és a Fehér Házban is.

A bál estéjén egyébként harminc szakács, Apponyi-mintás porcelántányérokon tálalta az ötszáz vendégnek az ínyenc fogásokat. Előételnek bükkfaforgácson érlelt süllőfilét kézműves kecskesajttal, házi sült paprikakrémmel és savanyított zöldségekkel. Ezt követte a málnakrémleves sós túrógombóccal és pisztáciával. Főételnek braisingelt marhapofát kínáltak céklával, portói glazzal, pirított szalvétagombóccal, valamint Omaha-bélszínt ördögszekér gombával, kakukkfüves-mézes sült mogyoróhagymával és füstölt burgonyahabbal. A desszert maracujaszelet volt vaníliás cracquelinnel, egzotikus gyümölcsökkel.