A társas magány jelen van sok család életében

Ahogy idősödöm, egyre nagyobb ajándék az, amikor együtt van az esztendő közben szétszakadt család. Hogy végre szemtől-szemben tudunk beszélgetni egymással, és nem a monitor két oldalán próbálunk szót érteni az időnként kissé belassult technológiával küszködve. A család egysége ugyanis egyfajta erőt ad, megerősít abban, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van egy hely, és vannak emberek, akik feltétel nélkül szeretnek, éljünk bárhol a rohanó hétköznapokban.

Éppen ezért nagyon elgondolkodtatott az a beszélgetés, melyet a lelki elsősegély vonal szolgálatvezetőjével folytattam. Ugyanis az én fejemben az a kép élt, hogy az ingyenesen hívható számot idősebb, egyedül élő emberek hívják elsősorban. Kiderült, hogy nem. A legtöbb hívó negyven és hatvan év közötti, és nagyon sokan családban élnek. Csakhogy hiába veszik körül az illetőt emberek, mégis magányosnak érzi magát. A társas magány ezek szerint markánsan jelen van a családok életében, és ennek a legfőbb oka az értő kommunikáció hiánya.

Megfogadtam, hogy az otthon töltött rövid időt tartalmas beszélgetéssel igyekszem majd tölteni szeretteim körében, hiszen ilyenkor nem a bejgli íze, az étel és az ajándék mennyisége, hanem az egymásra figyelés a legfontosabb. Legalábbis az kellene, hogy legyen...

Legyen így! Én csak egyet kívánok mindenkinek karácsonyra, de azt tiszta szívből. Azt az érzést, hogy valakinek vagy valakiknek az ő élete a legnagyobb kincs, a legnagyobb ajándék.