Az a legkényelmesebb, ha újévkor nem fogadkozunk

Akadnak persze, akik szkeptikusak az ilyenkor megfogalmazott elhatározásokat illetően, és nem is alaptalanul. Felmérések szerint az újévi fogadalmak mindössze tíz, legfeljebb húsz százalékát sikerül betartani. Leginkább azokat, mely elhatározásokat nem a pillanat heve szülte.

Borítékolható viszont a bukás, ha például az ünnepi lakomák hatására kezdi hangoztatni valaki, főként saját maga megnyugtatására, hogy elsejétől kezdve szigorú fogyókúrába kezd. No, de hogyan sikerülhetne ezt betartani, ha tele még a hűtő a malacsült, a hidegtálak és a sütemények maradékával, a karácsonyfa is dugig van szaloncukorral és csokikkal?

Elvégre, ha már kiadott érte az ember egy rakás pénzt, ne menjen kárba a sok finomság! És mire elfogy, a lelkesedés is lelohad, és legyint az ember: fogadalmát úgyse tudja betartani. A sporttal is hasonló a helyzet. Tele hassal elsején nem az igazi a kocogást elkezdeni, de még másodikán is fáradtak vagyunk, aztán meg hirtelen sok lesz az év eleji munka, jön a fagy, esik az eső vagy a hó. Így aztán úgy tűnik, a kitűzött cél elérhetetlennek érződik, mindig talál az ember valami akadályt.

Az általánosságokat szintén nehéz betartani. Kedves leszek a rokonokkal, jobb ember leszek, és hasonlók nem tartalmaznak konkrétumokat, nincsenek körvonalazva a célhoz vezető lépcsőfokok.

Persze az a legkényelmesebb, ha újévkor nem fogadkozunk. Azt könnyű betartani, tapasztalatból mondom! És még előttünk áll az egész hosszú év, mikor megfontoltabban tűzhetünk ki célokat. A fontolgatást már elkezdtem...

No, de hogyan sikerülhetne betartani, ha tele még a hűtő?