Múltidéző

2020.01.09. 14:00

József Attila pont száz éve írt verset a szolnoki vasúti hídról

Egy évszázada vetette papírra József Attila (1905–1937) A szolnoki hídon című versét, ami azért is jelentős, mert a nagy költő korai alkotói korszakának egyik becses emléke.

Szikszai Mihály főlevéltáros

A románok által ideiglenesen helyreállított vasúti Tisza-híd

Forrás: Damjanich János Múzeum

De mi ez a mű, amit többször is idéztek? A nagyközönség számára egy kissé értetlenül hat és csak a címe ragadja meg szűkebb pátriánk közönségét.

Azt már irodalomórán tanultuk, hogy József Attila ötéves korában megyénkben, Öcsödön élt nevelőszülőknél. 1910-ben került be a Budapesti gyermekmenhelyre, innen március 18-án vonaton vitték Gyulára a helyi gyermekvédő intézetbe. Ekkor már át kellett haladnia a pöfögő gőzösnek a szolnoki vasúti Tisza-hídon.

Talán ekkor találkozott először a szolnoki vasúti átkelőhellyel, amely 1888 óta időtálló vasszerkezettel rendelkezett. Gyuláról március 21-én Öcsödre kerül nevelőszülőkhöz. A községben eltöltött éveinek hiteles bizonyítéka egy előmeneteli és mulasztási napló, amelyet a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára őriz. Itt olvasható a neve és érdemjegyei. Az Öcsödön töltött két év után 1912. június 19-én ismét vonaton hozzák a fővárosba testvérével, József Etával együtt. Megint áthaladnak a vasúti Tisza-hídon.

A következő találkozása a megyeszékhellyel 1920. szep­tember 30-án történik. Ekkor indul Pestről vonattal, hogy a makói Délmagyarországi Közművelődési Egyesület által fenntartott internátusba utazzék. Útravalóul kapott 300 koronát gyámjától, Makó Ödöntől, vagy testvérétől, József Jolántól. Október 1-én Hódmezővásárhelyen keresztül jut el Makóra. Már utazása kezdetén iszonyú fejfájás kínozza! Az utazás közben is fáj a feje, és amikor az internátusba érkezik, az orra is vérezni kezd. A következő napon már a hideg rázza és 40 fokos láza van. Állapota nem javul, kórházba kerül, ahol megállapítják, hogy tüdőcsúcshurutja van.

A románok által ideiglenesen helyreállított vasúti Tisza-híd
Fotó: Damjanich János Múzeum

Mindezeket Radó György: József Attila életrajzi krónika (1905–1922) című tanulmányában írja le, amely a Palócföld című folyóiratban jelent meg 1995-ben. Ugyancsak ebben a számban jelent meg Andor Csaba írása, aki az életrajzi krónika elé illesztett pár oldalas eszmefuttatást és talán az elsők között elemzi a „költőóriás” fent bemutatott versét. Tekintsünk el most ettől, hiszen ez már megtalálható az interneten is, inkább néhány érdekes gondolatát vegyük elő! Úgy véli, József Attila nem az 1920-as utazása élményeiből merített, hanem korábbi kalandjaiból, hiszen egy alkalommal a vonat tetején kellett utaznia. A füstöt okádó masina, ide-oda csúszkálás a kocsi tetején, és a félelem, hogy beleeshet a folyóba vagy a híd felső szerkezete lesodorja, meghatározó élmény maradt számára, amelyet ebben a versben öntött szavakba. A teljesség kedvéért azért annyival egészítsük ki a fejtegetést, hogy leírjuk a híd akkori állapotát!

A vasút számára létfontosságú átkelőt még 1919. május 2-án felrobbantották a magyar csapatok, megakadályozva ezzel a román páncélvonatok áthaladását. A szerkezetet azután a románok állították helyre, és augusztus 28-án meg is indult rajta a forgalom. Az újjáépítést nem emberbaráti szeretetből tették, hanem azért, mert csak így tudtak több ezer mozdonyt és vasúti kocsit Románia felé irányítani.

A végleges helyreállítás csak jóval később, 1921 no­vemberében fejeződött be. Addig bizony csak egy ideiglenes tákolmány szolgált a mozdonyok és járművek áthaladására. Nem csoda, ha a vonaton utazók halálfélelmet éltek át a recsegő-ropogó hídon történő átkeléskor. Talán mégis ebből merített „költőnk” a vers megírásakor? Akárhogy is volt, a szolnokiak is elmondhatják: József Attila legalább három ízben áthaladt városunkon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában