Szolnok/Jászberény

2020.01.19. 07:00

Száz éve látogatta meg először fővezérként megyénket Horthy

Január 19-én van száz esztendeje, hogy Horthy Miklós altengernagy először járt hivatalos minőségében megyénkben.

Szathmáry István

A szolnoki úrasszonyok által hímzett zászló megáldása

Forrás: A szerző könyvtárából

Magánemberként többször megfordult nálunk, mivel Kenderesen született, ott volt a családi birtoka. Fővezérként tett látogatása egy országjáró körút része volt, amikor kíséretével sorra felkereste a jelentősebb városokat. Az ország keleti felében Hatvan, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Miskolc, Cegléd, Szolnok, Jászberény és Kecskemét voltak útjának főbb állomásai.

A Nemzeti Hadsereg fővezérnek érkezését mindenütt fokozott várakozás kísérte. A vesztett háború, a proletárdiktatúra, az azt követő zűrzavar, továbbá a január 15-én nyilvánosságra került megalázó békefeltételek kérdésben elsősorban tőle, mint a hatalom tényleges birtokosától vártak eligazítást.

Horthy Miklóst Szolnokon a korabeli híradás szerint az állomástól a városházáig húzódó sorfal fogadta, ahol a vármegye alispánja, Alexander Imre fogadta. Az alispán nekünk talán már szokatlan emelkedett stílusban köszöntötte az admirálist aki „történelmi hivatása során első ízben lép szülő vármegyéje földjére. E vármegyének minden röge a szülői szeretet áldó melegét és féltő szeretetét sugározza legnagyobb fia felé, aki a mélyen lealázott, tönkretett és a sír szélén álló Magyarország megmentése érdekében kezébe ragadta a sárba tiport, megtépett zászlót, hogy gondviselésszerű küldetésben talpra állítsa a becsületesen és hazafiasan érző magyarságot és eltiporja a hazátlan bitangságban tobzódó nemzetrontó élősdieket.

Majd áldást kért a fővezérre. Horthy válasza némi meglepetést kelthetett hallgatóságában. Katonás megnyilatkozása elsőre lehűthette a kedélyeket, mivel helyenként nem sokban különbözött a „bűnös Budapestet” tetemre hívó szózatától. Amint mondotta: Kettős örömmel jött a városba, mert sok szép családi emlék szála köti ide. Ma, amikor az ország fogcsikorgatva tűri az őt ért igazságtalanságokat nem azért jött, hogy vigasztaljon, hanem azért, hogy erősítsen. Tudja, hogy Szolnok mit szenvedett, de kénytelen megállapítani azt is, hogy Budapest után éppen Szolnok volt a legbűnösebb város, talán ezért sújtotta a jó Isten a legsúlyosabban és ezért haltak ártatlan polgárok százai mártírhalált. Ezt úgy kell felfognunk, mint megpróbáltatást. De figyelmeztette azokat, kik meglapulva ugyan, de továbbra is föl nem ismerve megtévelyedésüket, a rémuralom visszaállításán dolgoznak, hogy minden kísérletüket kíméletet nem ismerő szigorral el fogja fojtani.

Ezt követően tért rá a békefeltételekre, bírálva a diktátumokat, s egyben felhívta a figyelmet arra, hogy „bár összeszorított fogakkal, de dolgoznunk kell mindhalálig és ne sokat beszéljünk, mert a nyomor kérdése csakis munkával oldható meg.” A fővezér kemény szavait minden bizonnyal a helyi munkásságnak a korábbi szolnoki ellenforradalmi felkelés idején tanúsított hozzáállása indokolhatta, amikor a vörösökkel együttműködve megtámadták a felkelőket, de végül ez a felhang sem rontotta el a látogatás légkörét.

A szolnoki úrasszonyok által hímzett zászló megáldása
Fotó: A szerző könyvtárából

A vörös és fehér atrocitások után mindenki a régen áhított nyugalom megteremtését várta Horthy Miklóstól, így ennek szellemében folytatódott az ünnepség. Először a szolnoki hölgyek által hímzett ékes selyemzászló felavatása következett, majd dr. Tóth Tihamér hittudományi tanár, a későbbi neves püspök és egyházi író köszöntötte beszéddel Horthy Miklóst. A városházán a szolnoki úrilányok nyújtottak át neki egy babérkoszorút, magyaros öltözetű gazdaasszonyok pedig pompás készítésű főkötővel lepték meg a feleségét. Szolnok után Horthy és kísérete Jászberénybe folytatta útját, ahol huszárszázad és bandérium fogadta. Itt, a városháza erkélyéről elmondott beszédében a fővezér a magyarság egyik legnagyobb bűnére hívta fel a figyelmet.

„Csak a széthúzást ismertük és mindenki mindenkivel szövetkezett a másik ellen, még az ördöggel is” – mondotta, ugyanakkor kiemelte a jászok józanságát, hogy „nem politikai stréberek kezébe tették le bizalmukat, hanem annak a nagyképességű államférfiúnak, aki most a legnagyobb feladat mártíriumát vállalta magára.” E szavaival Apponyi Albertet méltatta, akinek szelleme véleménye szerint megváltoztathatja még a nemzetre kimondott halálos ítéletet. Azóta tudjuk, hogy ez nem következett be, de Horthy itteni látogatása mindenképpen elérte célját. Amikor a nemzetgyűlés 1920. március 1-én titkos szavazással őt Magyarország kormányzójává választotta, Szolnok és Jászberény egyöntetűen Horthy kormányzósága mellett foglalt állást.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában