Az élet írta a párbeszédeket a szolnoki iskola darabjában

A fiatalok kendőzetlenül és őszintén lebbentették fel a fátylat a disz-es, autista és magatartászavaros gyermekek érzéseiről, belső világáról, valamint környezetük általános reakcióiról.

A „Disz-pintyek” címet viselő darab azért is különleges, mert a szereplők és Pádár Zsolt rendező tanár együtt állították össze, a párbeszédektől a mozdulatokig. Ebben segítségükre volt Csutak Bianka koreográfus is.

– Amikor kitaláltam a témát, beszélgetni kezdtünk róla. Már az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy működni fog, azonnal történeteket, élményeket tudtak hozzákapcsolni – kezdte Pádár Zsolt. A darab gerincét olyan szövegek, párbeszédek alkotják, amelyek valósak, az életből vették őket. Az átlagostól eltérő gyermekek megnyilvánulásait, nehézségeit a közvetlen környezet sem kezeli megfelelően. Nem tudja vagy nem akarja. Erre a darab is többször rávilágított. Tanárok, szülők és szakemberek szólaltak meg a diákok hangján, néha súlyos, máskor elgondolkodtató tényeket közölve.

– Először fontos volt megismernünk egymást. Játékos gyakorlatok segítettek minket ebben. Az itt elhangzottak egy részét is felhasználtuk, így szinte alig kellett betanulnunk a mondatokat – magyarázta Kemenczei Cintia.

– Nagy élmény, hogy közösen írtuk a darabot. Mindenki olyan szerepet kapott, ami illik hozzá – mondta Kiss Boglárka Virág, aki egy autista fiú édesanyját alakította. Dóka Dorina szintén hasonlóan vélekedett a felkészülésről. A fiatal lány közvetlen közelében is él egy, az átlagostól eltérő gyermek.

– Péter Olivér egy autista fiút alakít, méghozzá nagyon hitelesen. Sokszor megérintett a játéka, mert mindannyiszor felidéztem, ahogyan az unokatestvérem ostorozza magát, ha valami nem úgy megy, ahogy szerinte elvárják – részletezte Dorina.

– Én is kiemelném Olivér jelenetét, ami nagyon erős, felkavaró. Tanárt és iskolaigazgatót alakítok, akik nem elfogadóak. Szomorú, hogy felnőtt emberek képesek ennyire hűvösen, bántóan reagálni az ilyen gyerekekre – fejtette ki Cseuz Dóra Kinga. Az autista fiút játszó Péter Olivér elmondta, hogy a családjukban él egy ilyen rokon. Őt képzelte maga elé a szerep formálása közben.

– Elsőre kicsit megijedtem a feladattól, de fel tudtam használni az élményeket, emlékeket. Egyébként mindenki beleadta a szívét-lelkét, azt hiszem ez érződik is – részletezte.

– Általános iskolában volt egy autista társunk. Most értettem meg, mennyire elutasítóak voltunk vele, ezt pedig nagyon bánom – mondta Nagy Dorka.

– A környezetemben nem él hasonló ember, ezért megdöbbentett, hogy mondjuk egy ilyen gyerek gyakran magát hibáztatja az őt érő szóbeli bántalmazásokért – fejette ki a szintén egy tanár bőrébe bújó Bakos Gergő Dominik.

– Rólam kiderült, hogy jól tudok negatív figurákat alakítani, így a „gonosz pszichológus” szerepét kaptam. Hihetetlen, hogy egy szakember száját elhagyhatja a szülőket vagy éppen a gyermeket vádló mondat! – részletezte Fodor Boglárka. A drámások tapasztalatai szerint a darab már most sok dicséretet kapott.

– Ennek az is lehet az oka, hogy jó néhányan ismernek „más” gyermeket, bele tudják élni magukat a helyzetekbe – mutatott rá Kovács Petra.