Szolnok

2020.02.04. 14:00

Több száz éves köztéri emlékek várják a mihamarabbi megújulást

Feltűnően viharvert a Szomorú Jézus szobor, de nem sokkal néz ki jobban Nepomuki Szent János sem.

Szathmáry István

Célunk többek között Szolnok szebbé tétele, mondja Pogány Gábor benő szobrászművész

Fotó: Mészáros János

Mivel városunk szűkölködik a múlt emlékeiben, fontos számunkra a sorsuk. Erről kérdeztük Pogány Gábor Benő Munkácsy-díjas szobrászművészt, a Mária szobrot néhány éve helyreállító Szolnoki Művészeti Egyesület elnökét.

– Ott kezdeném, hogy húsz éve, a Művésztelep századik születésnapján újraalakítottuk az ötvenes években megszüntetett egyesületet. Célunk többek között Szolnok szebbé tétele is, és a város támogatásáért cserébe sokféle munkát végzünk, például a köztéri szobrok szakszerű restaurálásának megszervezését. Ehhez rendelkezünk a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal, a város is partner ebben. – mutatja a szobrászművész az előttünk fekvő iratot, akitől megtudtuk, hogy a város kívánságára állítottak össze egy listát, melyben évente egy műtárgy restaurálása szerepel. A tavaly felújított első világháborús emlékmű után most a Vártemplom mögött árválkodó Nepomuki Szent János szobor következne, amit a KÖTIVIZIG igazgatója Lovas Attila is szeretné méltóbb környezetbe helyezni.

Célunk többek között Szolnok szebbé tétele, mondja Pogány Gábor benő szobrászművész
Fotó: Mészáros János

– Sokfelé állt eddig, de ilyen rossz helye még nem volt, mint most. Varga Zoltán, harmincéves szakmai gyakorlattal rendelkező restaurátor barátom végezte el a vizsgálatát. Színmintákat is vett a felületéről, amiket profi laboratóriumban elemeztek. Szerencsére ő többek között évente újít fel egy Nepomuki Szent János szobrot, amit a Hídépítő Zrt. finanszíroz, mert Szent János volt a hidak védőszentje. Ők szóltak, hogy a város adja be erre a támogatási igényét. Nem tudom, hogy áll az ügy, de számomra meglepetésként valaki elkezdte restaurálni a szobrot. Tudtommal ugyanaz, aki a Mária szobrot is a Zagyva-híd túloldalán, amiről azóta leesett az összes javítás.

– Mi állhat ennek a hátterében?

– Szerintem mindenkit jó szándék vezetett, csak a sok bába között kicsit elveszett a gyerek. Örülnék, ha a város elfogadná ezt az ingyenes munkát a jó referenciákkal rendelkező Művészeti Egyesülettől.

– Szó volt a szobrok festéséről. Többen nehezményezték a Mária szobor festésének fakulását.

– A Mária szobrot Rákóczifalváról hoztuk vissza, gyűjtésből restauráltuk, így került vissza a nevét viselő utca végére. Ha mai időtálló szintetikus festékekkel restauráltuk volna, akkor rövid időn belül a szobor tűnik el a festék alól, mert nem tud kiszáradni. Valaha ezeket a laza tufa szobrokat a Jászságban és a Kunságban is évente újrafestették, mert voltak őket karbantartó, a templomhoz kötődő segítők. Sok helyen tető is került feléjük, nem csak nálunk, hanem Európa más keresztény vidékein is. Különben az eső egy év alatt lemossa róluk a színeket. Én ezt javasoltam a Mária szobornál is, ahogy a Szomorú Krisztus szobor fölött is az 1840-es évek óta áll egy baldachin. Most is ez lenne a megoldás, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól.

– Van-e olyan vágya, amit nagyon régóta szeretne megvalósítani?

– Nem messze áll a Krisztus és a Mária szobortól a főtér egykori Szentháromság-szobrának szomorú torzója. Azt nagyon szeretném rendbe hozni.

– Milyen korú ez a maradvány? Ma nem sokat árul el magáról.

– Ezek a puha kőből készült köztéri szobraink zömükben két-háromszáz évesek lehetnek. A barokk és a klasszicizmus közötti időszakra tehetők. Az Északi-középhegységben akkoriban működtek a kövüket adó, ma már elhagyott vulkanikus tufabányák. Ez elég sérülékeny anyag, a festés szokása is azért terjedt el abban az időben, mert így védték a lukacsos felületüket. Megvoltak a szokásos színeik, például Mária köpenyét megtiszteltetésként régen az aranynál drágább kék színnel festették.

– A Szentháromság-szobor az ötvenes évekig a mai Kossuth téren állt, akkor tüntették el egy éjszaka alatt úgy, hogy máig nem tudjuk, hova lettek róluk a szobrok. Ez abban a korban nem volt újság, emberek is tűntek el ugyanilyen nyomtalanul. Csak a torzó maradt, ami most rossz és méltatlan helyen, állandó árnyékban áll, s így folyamatosan pusztítja a rajta levő moha és növényzet. Ezért is kellene mihamarabb eldönteni a sorsát.

Pogány Gábor Benő elmondása szerint korábban már szerette volna, hogy újra legyen Szent Háromság szobor városunk főterén. Először a Damjanich János Múzeumban rendeztek egy főtértörténet-kiállítást, melyen bemutatták a tér történetét, majd fölajánlásból készített egy a tér egykori történetének valamennyi elemét megjelenítő tervet. Az elképzelés szerint a Szentháromság-szobor egy életfa tetején jelenik meg, a fa ágaiként pedig négy angyalfigura az egykori tiszai bőgőhajót felidéző formájú medencékbe spricceli vízköpőként a vizet. A medencék szélein az egykori piacot idéző figurák a négy évszakot, a négy életkort és az évszakokhoz kötődő ünnepeinket jelenítették volna meg.

Bedobták a követ az állóvízbe, mert hamarosan kiírták rá az építészeti pályázatot. Minden tervező elfogadta a szoborötletet és beépítette az építészeti tervbe. Végül jelentősége miatt országos pályázat lett a térrendezés, melynek építészeti részét Kligl Sándor szobrászművész és csapata nyerte meg. De az ő szobrával szemben a közvélemény Pogány Gábor Benő alkotását támogatta. Végül a tér központi szobor nélkül készült el, helyén ma egy vízmedence áll.

– Kárpótlásképpen Kligl Sándortól évente rendeltek szobrot, így neki ez gyakorlatilag nem okozott sérelmet. De nem oldották meg a Szentháromság szobor problémáját – mondja Pogány Gábor Benő. – De egyszer mindenképpen szeretnénk méltó helyen újjáteremteni ezt a fontos emléket is. A Belvárosi nagytemplom előtti teret azért tervezte úgy Álmosdi Árpád építész, hogy ott más színű burkolat jelzi a szobor reménybeli helyét. Ha ezt megvalósíthatjuk egy teljes szakrális tér jöhet létre a templom körül a Krisztus szoborral, Boldog Sándor István bronzszobrával, a Golgotával, Mária szoborral és a templom névadójával, a Szentháromság szoborral.

A megtámogatott Szomorú Jézus
Fotó: Mészáros János

– Az általam eddig összegyűjtött dokumentumok mellé ezért kérném a szolnoki lakosság segítségét abban, hátha volna valakinek olyan családi fotója, melyen jól látható, hogy milyen figurák voltak rajta. Jelenleg nem rendelkezünk ilyen képpel, s amennyiben a 21. század felfogása szerint tudnánk csak újraalkotni az emléket, akkor is meg kellene egyeznünk abban, hogy kik kerüljenek rá? A négy evangélista, esetleg más szentek, és természetesen a Szentháromság alakjai. E terv megvalósítása mindig a szívügyem marad. Ugyanúgy, mint a szintén általunk ajánlott Varga Zoltán által restaurált első világháborús emlékmű kiegészítése, az elesettek Bojtos Gábor főlevéltáros által feltárt névsorával. Az ő nevüket kései tiszteletadásként az emlékmű köré tervezett táblákon szeretnénk megörökíteni.

Eltűnt köztéri emlékek nyomában.

Az elmúlt évtizedek alatt Szolnok több köztéri alkotással lett szegényebb. Elpusztult Andrássy Kurta János táncolókat ábrázoló domborműve, a Szentháromság térről eltűnt a vasemberként emlegetett alak. Ellenben restaurálva visszatérésre vár az óvodások szoborcsoportja. Ugyanakkor a pártállamot idéző Memento Parkba került a főtéri és a Tiszaliget bejáratánál álló két bronzalak.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában