Szolnok

2020.06.02. 14:00

Volt olyan gőzhajó, amely kétszer süllyedt el ugyanazon a helyen

Előző cikkünkben szóltunk a Tiszát évszázadokon át uraló fahajókról. Bár sokáig nem akadt vetélytársuk, egy problémával sosem tudtak teljesen megbirkózni. Árral szemben nehézkesen mozogtak, többnyire állati, vagy emberi erő, evező, vagy vontatókötél, esetleg vitorla segítségével tudtak csak haladni. A folyami hajózásban végül a gőzgép megjelenése jelentett igazi áttörést.

Szathmáry István

A Dömös lapátkerekes gőzös kikötés közben Tiszaroffnál

Fotó: A szerző gyűjteményéből

Az első tiszai gőzös megjelenése Szikszai Mihály főlevéltáros közlése szerint a „Legnagyobb magyarnak” Széchenyi Istvánnak köszönhető. A sokat emlegetett, de méltatlanul kevés dologban követett főúr először 1833-ban hajózott a Ferenc nevű gőzhajóval a Tisza alsó szakaszán, Szolnokra 1846 nyarán érkezett meg az új gőzmasinával, a Pannoniával, amely július 19-én kötött ki a mai Tisza Szálló környékén, ahol több ezer kíváncsi szolnoki lakos várta.

Innen Szajolba mentek, ott kis híján sikerült zátonyra futniuk, majd Fegyvernek után este nyolckor értek Tiszabőre. Másnap egy tiszafüredi megálló után fejezték be útjukat Tokajban. Szikszai Mihály azt is megemlítette az első itteni gőzhajó-látogatás kapcsán, hogy hatására alakult meg Debrecenben az Első Tiszagőzhajózási Társaság. A Pannónia még egyszer járt nálunk, amikor 1847. szeptember 1-jén Széchenyi ismét a hajó fedélzetén érkezett hozzánk a Pest-Szolnok vasútvonal megnyitására.

A Dömös lapátkerekes gőzös kikötés közben Tiszaroffnál
Fotó: A szerző gyűjteményéből

A 19. század második felének hatalmas gazdasági fellendülése szépen beindította a tiszai gőzhajózást is. A folyón naponta jártak a vízparti településeket összekötő hajójáratok, népszerű nevükön kofahajók, melyek a környező települések termékeit szállították gazdáikkal együtt a piacra. Mellette egyre lendületesebb volt a távolsági hajózás is. Megrakott uszályok sora hordta az alföldi búzát a Duna-deltába, hogy onnan tovább vigyék a világ minden pontjára. Állítólag Londonban volt olyan üzlet, ahol kiírták a kirakatba, amikor törökszentmiklósi liszt érkezett, mert tódultak érte a háziasszonyok. Ennek a pezsgő forgalomnak a kiszolgálására emelték 1935-ben a ma szomorú kísértetházként árválkodó Tárházat, ahol a vasútról egyből az uszályok gyomrába kerülhettek az Alföld terményei. Szintén ebből a korból való az azóta nyomtalanul eltűnt hajóállomás is.

Ennek a világnak a háború vetett véget, ami után a hazai vizeink megtisztításán dolgozó Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány nyilvántartása szerint az Irén vontató, a Dömös lapátkerekes gőzhajó és a Délibáb és Hortobágy motorosok mellett több mint húsz uszály és hét állóhajó feküdt a Tisza fenekén. Legtöbbjüket a háború után kiemelték a folyóból, nagy részük kohóba, néhány felújítva újra vízre került, de a gőzhajók, és fiatalabb testvéreik, a motoros hajók világa már többé nem nyerte vissza régi fényét. Egy ideig volt rendszeres személyhajó-forgalom a Tiszán, de mára csak egy nyaranta közlekedő, a Tisza szállónál, az első gőzös egykori kikötőhelye táján állomásozó sétahajó őrzi az emléküket. Folytatjuk.

Hajósorsok a Tiszán

Jó néhány évtizeddel ezelőtt Kiskörénél háborús emlékként még látható volt egy gőzhajó vízből kiálló lapátkereke. A roncsnak, amíg hajóként a folyó hullámait szelte, Dömös volt a neve és a Délibáb motorossal együtt a visszavonuló német hadsereg katonái robbantották fel 1944. október 10-én.

Az 56 méter hosszú, két lapátkerék által hajtott, ötszáz személyes, 1883-ban épül Dömös eredetileg osztrák hajó volt Léda néven, s a Csallóköz visszacsatolása után vásárolta meg Magyarország. A kissé ódivatúnak tűnő lapátkerekes meghajtás a tengeren ugyan nem vált be, de a folyami hajózásban a gőzös korszak végéig ragaszkodtak hozzá, mivel sekély vízben is lehetett közlekedni vele. A Dömös egy ideig a Dunán járt, majd 1943-ban Titelnél áthajózott a Tiszára, s itt szolgálta le hátralevő idejét. 1944 őszétől menetrendszerűen járt Szolnok és Tiszabura között. Október 8-án német parancsra Tokajba indult egy vontatmánnyal, ahol Karácsonyí László kapitány egy holtágban szerette volna elrejteni a háborús események elől. Mivel menetközben elfogyott a szén Kiskörénél a szintén fölfelé menekülő Délibáb motorossal együtt egy német robbantó különítmény áldozatául esett.

A már koros Dömöst 1948-ban kiemelése után ócskavasként beolvasztották. Társát, az eredetileg Bratislava néven cseh tulajdonban levő 1934-ben épült Délibáb utasszállítót – más néven kofahajót – kijavítva még 1965 körül járatták a Dunán. A sors fintoraként a privatizációt követően gondatlanságból ugyanott, Kiskörénél süllyedt el újra, ahonnan a háború után már egyszer felszínre hozták. Egy régi fotó alapján az 1960-as években a Csongráddal együtt még Szolnokon is megfordult.

Érdekes történet egy eredetileg megyei településről, Kenderesről elnevezett hajó históriája. Az 1941-ben épült és 2015-ben szétbontott jármű neve többeknek szúrta a szemét, ezért a háború után sürgősen át kellett keresztelni Győrnek. Végül a mai idők jeleként a magyarul nem sokat mondó Botel Admirálként fejezte be pályafutását.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában