Gyenge az idei diótermés, ezért aranyáron mérik

Már tavaly is meglehetősen aggódva figyelték a megyebeli gazdák diófáikat, idén azonban még sötétebben látják a csonthéjas termést. Természetesen nem véletlenül, a diószemek ugyanis a kártevők „munkálkodása” révén kívül-belül feketék. A szakemberek szerint nem egyszerű feladat a dióburok-fúrólégy elleni védekezés.

Az előbbiek tükrében talán nem meglepő, hogy a szolnoki piacon sincs nagy felhozatal dióbélből, és az ára is igen borsos. Kilójáért van, ahol hat-nyolcezer forintot is elkérnek.

Gonda Istvánné kereskedő eddigi tapasztalatai szerint nem igazán viszik most a dióbelet, pedig ő az átlagnál olcsóbban, kilónkénti négyezer-ötszáz forintos áron kínálja az Újszászról származó csonthéjas termést.

– Nagyon módjával vásárolnak még, pedig korábban ilyenkor már vitték a diót az ünnepekre. Nem érzik még a karácsony hangulatát az emberek. És az árát is sokallják – jegyezte meg a kereskedő.

– Elkeseredtem, amikor az idei dióterméssel szembesültem. Bíztam benne, hogy lesz hozadéka a permetezésnek, de úgy tűnik, ez nem elég – hangsúlyozta Barát József. A nagykörűi termelő cseresznyelégy elleni szerekkel próbálkozott, ám a tapasztalatai alapján az nem elég hatékony.

– Tavaly a térségünkben nagyjából ötvenszázalékos volt a kár, idénre, ahogy látom, szinte az összes fát megtámadta a dióburok-fúrólégy. Remélem, menthetőek lesznek a diófák, nem örülnék neki, ha ki kellene vágnom a közel húsz növényt. Bizakodásra adhat okot, hogy vannak egyetemi kutatások, az egyikbe egy megyebeli fiatal hölgy, Kiss Orsolya is bekapcsolódott, ráadásul az anyaggyűjtést itt, Nagykörűben végezte – avatott be Barát József.

Bizony, komoly a probléma. A kertekben, az utak mentén, erdőkben lévő diófákról lepotyogó diószemek egytől-egyig feketék. Az ezt okozó kártevő elleni védekezés pedig nem egyszerű.

– Az ültetvényekben a tulajdonos gazdák a szükséges két-három kezelést elvégzik, de a házi kertekben, utak, erdők mentén, közterületeken erre vagy nincs lehetőség, vagy nem végzik el. A talajműveléssel jó időzítés esetén is csak jelentéktelen mértékben lehet gyéríteni, és sajnos akár két-három éven keresztül is el van a talajban báb állapotban, várva a megfelelő időt a kirajzásra – sorolta Túri Tibor. A nagykörűi növényvédelmi szakember maga is foglalkozik gyümölcstermeléssel, így dióval is. Mint mondta, náluk is elszaporodtak a fúrólegyek.

– Mivel a többi gyümölcs szüreti időszakában már nem szoktunk permetezni, így a légy fő rajzási idejében külön azt a pár fát sem permetezzük. Sajnos, ahogy a karantén károsítók, rendkívül agresszívek, nagyon gyorsan terjednek. Véleményem szerint a házikerti diótermesztésnek – ahol vegyszeresen nem védekeznek – nagy valószínűséggel vége lesz. Maradnak az ültetvények, ahol a gazdák rendelkeznek a szükséges jogosítványokkal, gépekkel, szaktudással, és elvégzik a szükséges kezeléseket – tette hozzá a szakember.

A kunhegyesi Czupp Pálnál általában szép mennyiségű termést hoz a dió, még ha nem is eladásra termeszti.

– Idén az előző évi mennyiségnek csak körülbelül a negyven százaléka lett. Kezdetben volt sok diótermés a fán, aztán ahogy a legyek megszurkálták, bebarnult, megfeketedett, és hullani kezdett – osztotta meg tapasztalatait. – Amelyik nem sérült, annak teljesen jó az íze is, jó minőségű a termés. Csak hát nagyon kevés.

A szolnoki piacon sincs nagy felhozatal dióbélből, és az ára is igen borsos. Kilójáért van, ahol hat-nyolcezer forintot is elkérnek. Ézsiás Jánosné őstermelő hétezer forintért kínálja a város határában termett dióját, de mint megjegyezte, nagyon sok munka is van vele idén.

– A dióburok-fúrólégy nagy kárt csinált, kifejezetten csúnya a termés – számolt be róla. – Amikor lepucoljuk a külső zöld héját, a csonthéjon pici kis sárga kukacokat találunk. Így alaposan át kell válogatni. Vizes is, nem győzzük szárítgatni. Ez rengeteg plusz tennivaló. Amúgy is időigényes felszedni a fák alól, megtörni, szétválogatni, szárítani.

– A dióbél egy része is nagyon sötét, de ennek ellenére jó, nem keserű, viszont csúnyán néz ki, így jó kérdés, mit tudunk kezdeni vele. A diót a vevők sem igazán viszik most, sokallják az árát.

A piac szabadtéri részén Palla Mária lédig és zacskós kiszerelésben is kínálja a kecskeméti termelőtől származó dióbelet, ő nem panaszkodik a forgalomra.

– Nálam most a legolcsóbb, így viszik a diót – árulta el. – Fél kilót, kilót vesznek legtöbben, de volt, aki tíz kilót is megvett. De még a kilónkénti négyezer forintot is sokallják. Ízre viszont épp olyan jó az idei termés, mint a korábbi években – vélekedett az árus.

Nagyné Balogh Krisztina még nem vásárol, csak a kínálatot és az árakat méri fel a napokban.

– Hétvégére diós süteményt szeretne a család, de idén az egekbe szökött a dió ára – állapította meg az asszony. – Nem szoktunk egyébként pénzt adni érte, mivel van három diófánk a hobbitelken, ám idén bekukacosodott, lehullott a termés. Ami meg fennmaradt a fán, annak is megbarnult a zöld héja, és alig akadt közte használható.

– A bél penészedni kezdet, dohos szagú. A nővérem falun él, náluk is terem, de hasonlóan gyatra a termés, alighanem kevés lesz az ő családjának is. Áruházakban, piacon viszont nagyon sokat kérnek a dióért – panaszolta Krisztina.

Górcső alá veszik a fúrólegyeket

A vizsgálatokat végző lány, a tiszabői Kiss Orsolya a Debreceni Egyetem növényorvos szakos hallgatója, aki konzulensének kutatásához csatlakozott, vizsgálja a dióburok-fúrólegyeket is.

– A rovarfajok vizsgálatára irányul a kutatás. Nagykörű kiváló hely, hiszen itt az e fajhoz tartozó cseresznye- és fúrólegyet is tudtam fogni a kihelyezett csapdáimmal. Augusztus végén, szeptemberben végeztem a mintagyűjtést. A kielemzést a vírushelyzet most hátráltatja, de amint lehetőségünk lesz rá, dolgozunk rajta.

– A konzulensem végzi a kutatásokat, melyek eredményei között talán lesznek a védekezéshez is használható adatok. Egy biztos, a mintagyűjtés során nagyon sok egyedet fogtam be, így valóban komoly ez a probléma – felelte érdeklődésünkre az egyetemista lány.