A vértanú Zounok ispán emlékét nevében is őrzi Szolnok

Az 1358-ban keletkezett Képes Krónika a következőket írja az 1046-os zavaros időkről és Szolnok ispán haláláról:

„…Zonuk ispán is, aki paripáján a Dunába ugorva úsztatott, s akit aztán egy ladikon arra jövő Murtmur nevű férfi felvett a ladikjába, hogy megmentse őt a haláltól. Ezt a Murthmurt ugyanis Zonuk ispán keresztelte meg. Midőn azonban meg akarta menteni az említett ispánt, az eretnekek halállal kezdték őt fenyegetni, ha nem öli meg Zonuk ispánt. Fenyegetéseiktől félve Murthmur kardjával leszúrta az ispánt a ladikban…”

Ezenkívül még több forrás is leírja az ispán halálát, úgyhogy a végzetéről több adattal rendelkezünk, mint az életéről. Felmerül tehát a kérdés: ki volt Szolnok ispán, városunk névadója? Mert az végre tisztázódott, hogy Szolnok neve az említett vértanú emlékét őrzi. Bagi Gábor és Madaras László legutóbb a „Szolnok a középkorban” című kötetükben igyekeztek a témát bővebben kifejteni.

Állítólag először 1018-ban említik Szolnok ispánt.

István idején ő irányította a Tisza–Zagyva összefolyásánál álló földvárat.

Ezenkívül hitéleti megbízatása is volt. (A Tiszántúl népe ekkor még makacsul ragaszkodott a pogány hiedelmekhez. A lázadó Vata vára a szomszédos megyében, Békésben volt.) Zounok ispán felvette a római kereszténységet, de ezen kívül terjesztette is. Ezért találkozhatott a Dunánál egy általa megkeresztelt emberrel, mert itt is működött.

Bagi Gábor szerint 1030-ra érett be munkájának gyümölcse: megszervezte a megyét és gondoskodott az észak-erdélyi só szállításáról, több területet is alája rendeltek. De legérdekesebb, amit a „Tárih-i Üngürüsz” (A magyarok története) mesél el. Sejtetni engedi ugyanis, hogy István király halála után Orseolo Péter került a magyar trónra. Pétert azonban elmozdították, és Aba Sámuel követte az uralkodásban. Ő azonban ugyanolyan kegyetlen volt, mint elődje, Péter. Emiatt az ország előkelői hamarosan III. Henrik német császárhoz fordulnak segítségért, aki a magyarok kérésére 1044-ben hadjáratra indult.

Az összecsapásra a Győrhöz közeli Ménfőnél került sor, ahol Aba Sámuel serege vereséget szenvedett. A király családjával kelet felé menekült Péter elől. A krónika leírása szerint eljutott a Tiszáig, ahol egy erős vár állott, és itt kért menedéket. A vár parancsnoka befogadta, de éjszaka megölette.

Levágott fejét elvitte az újra hatalomra került Péternek.

Ebben az időben a legközelebbi Tisza menti erősség pedig Szolnok volt, parancsnoka pedig Szolnok ispán. Egy oka biztosan volt, hogy Abát megölette.

Emlékezzünk csak vissza a krónikákra, mit mondanak Aba Sámuelről!

Bizony, kegyetlenül megöletett nagyböjt idején több tisztességes előkelőt. (Gyaníthatjuk, hogy Zounok ispán rokona vagy nemzetségének tagja is az áldozatok között lehetett. Így már érthetőbb, hogy személyes bosszú is hajtotta.)

A Képes Krónika sorai átvitt értelemben őrizték meg az eseményeket. Zounok kezdetben Péter feltétlen híve volt. Később azonban csatlakozott a Gellért püspök által szervezett összeesküvéshez, aki a zsarnok Péter helyett a trónra Vászoly Oroszországban élő fiait, Leventét és Andrást hívták be.

Szolnok ispán Gellért társaságában a Vata-féle pogánylázadás szörnyűségei között 1046-ban azért mentek Fehérvárra, a koronázás színhelyére, hogy ott találkozzanak Andrással. Ő azonban még nem érkezett meg. Ezért elhatározták, hogy elébe sietnek a Dunához. Útközben pogány lázadókkal találkoztak, akik 1046. szept. 24-én Gellértet és Szolnokot is megölték. De mindkettejük neve fennmaradt az utókorra, hiszen az előbbiről egy hegyet, a másikról pedig egy települést neveztek el.