Harminchat éve számít egymásra Medgyesi Tibor és felesége

A nyugodt természetű Tibor és a tűzről pattant Éva huszonévesen szerettek egymásba.

– Ezt a részét én is el tudom mondani – ragadta a szót magához a férj. – A katonaság előtt lehetőségem volt elvégezni egy tanfolyamot, ahol találkoztam Éva öccsével. Össze is barátkoztunk, eljártam hozzájuk és ott ragadtam – foglalta össze röviden.

– Igen, ez így volt – helyeselt Éva, majd hozzátette, hogy nyolcvannégy elején, amikor találkoztak, az szinte szerelem volt első látásra.

Egy évvel később 1985 augusztusában meg is tartották az esküvőjüket, melyre mindketten mesebeliként emlékeztek vissza.

– Anyuék olyan lakodalmat rittyentettek a szülői háznál, hogy következő nap reggel nyolckor még az utcán táncoltunk, amikor kísértük ki a vendégeket. Minden úgy sikerült, amiről egy lány csak álmodhat, még a városban is sokáig emlegették – elevenítette fel a nagy napot Éva.

Elmondásuk szerint egész életüket végigkísérte a nagy pillanatok öröme.

– Először anyuéknál laktunk egy szoba konyhában, oda született az első gyerekünk, Tibi. Az volt az életünkben a második meseszerű pillanat. Szavakkal nem lehet leírni milyen érzés volt családdá válni. Bár a nehézségek nem kerültek el minket, egyben nagyon szomorú időszak is volt ez, hiszen férjem katona volt. Amikor hazalátogatott, a kisfiunk nem ismerte meg a saját apukáját. Végül fél évvel hamarabb leszerelhetett – mesélte Éva.

Négy gyermekük született, már mind felnőttek, többségük kirepült, a szüleik számára mindig a kis csemeték maradnak. Ottjártunkkkor is a gondoskodás kellemes hangulata lengte körbe az évek alatt bővített kis házat.

– Mindig azon dolgoztunk, hogy mindenük meglegyen, ha szűkösebb volt a helyzet, akkor összekaptuk magunkat. Nincs túl nagy házunk, nem élünk luxusban, de nekünk így jó – mondta.

– Négy gyerek, négy szoba, négy kerék – fűzte hozzá mosolyogva Tibor.

A házasságukban többször adódott mély pont, melyet leginkább az anyagi problémák okoztak, mindig ketten oldották meg a felmerülő nehézségeket.

– Egy kis veszekedés kell, hogy ne legyen unalmas – vágott közbe nevetve Tibor.

– Ha valamin összevitázunk, megyünk a másik után, figyeljük. Aztán egymásra nézünk, megegyezünk, hogy nekem is igazam van meg neki is, legyen ötven-ötven százalék, az már kiadja a százat. így gyakorlatilag nem is hibáztunk – mesélte a békülés mikéntjéről Éva.

A mindennapokhoz az összetartás és az egészség ad nekik erőt. A feleség szerint ennél már csak a gyerekek lehetnek fontosabbak. Így történhetett, hogy kilenc évvel ezelőtt, amikor sajátaik kirepültek a családi fészekből elvégezték a nevelőszülői képzést.

– Az életünk egy hullámából ennek segítségével másztunk ki. Fájó pont volt, amikor a gyerekek elköltöztek és üres lett a ház. Nem találtam a helyem – tért ki a részletekre Éva.

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatóval vették fel a kapcsolatot, ahol jelentkeztek a tanfolyamra, amit mindketten sikeresen elvégeztek. Az elmúlt kilenc évben tizennégy gyermeknek biztosítottak helyet és szerető családi környezetet karcagi otthonukban. A feladatokat közösen vállalják.

– Nem könnyű vállalás nevelőszülőnek lenni, ám szerintünk ez a legszebb hivatás, amely még a házasságunkat is megerősítette – magyarázta.

Abban egyet értenek, hogy életüket az őszinteség határozza meg. Tibor szerint az egymás iránti szeretetben és bizalomban rejlik házasságuk igazi titka.

– Ja és persze a jó szerencsében, hiszen nem elég, hogy egymásra találtunk és van négy csodálatos gyermekünk, de boldogságunkba nem szólt közbe az élet semmilyen váratlan eseménye – emelte ki.