Felértékelődött az egészséges vidék a járványhelyzet idején

Rendkívül hasznos kiadvány látott napvilágot a közelmúltban „Élet vidéken a Covid-19 alatt és után” címmel, mely a Verseghy Ferenc Könyvtár honlapján is olvasható. A színvonalas és tartalmas kötetet tulajdonképpen az emberiséget fenyegető koronavírus-járványra adott „kisemberi” válaszok keltette életre.

A pandémia első hullámának megjelenése a magát, családját és környezetét féltők körében ráirányította a figyelmet a betegségmegelőző, egészség életmódra történő átállásra. És hol találhat egészséget magának az elvárosiasodó fogyasztói társadalom?

Hát vidéken!

Ott, ahol többnyire nem a futószalagon készült tömegárut, hanem többségében még mindig a gazdaporták és őstermelők által szorgosan és gondosan, fontos szempont, hogy hagyományos módszerekkel megtermelt, termesztett, illetve tenyésztett alapélelmiszerek kerülnek az asztalokra, valamint valósághű a tradicionális kézművesélet.

Az internetre költöztek a kofák portékáikkal

A kiadvány szerzői – László Cecília, a Europe Direct Szolnok szervezetet, valamint Bali István, az Agraria Apure – Agrár és Falusi Körök Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületet képviselve – vidéki „jó gyakorlatokat” gyűjtöttek össze a Jászságból, a Kunságból, a Tiszazugból, a Tisza-tó térségéből, de az „ügy” érdekében kitekintettek a megyéből, sőt, az országból is Európa más térségeibe.

– A járvány szerte a világban nagyon sok ember egészségét, megélhetését veszélyezteti, a gazdaságunkat is kedvezőtlenül érinti – szögezte le elöljáróban László Cecília.

– A pandémia jelentős változást hozott a vidékről alkotott képzetekben és a hozzá kapcsolódó cselekvésekben, társadalmi gyakorlatokban egyaránt. Míg a kritikai vidékképben a vidék állapotának és a vidéken élők életkörülményeinek nehézségein, a modernizáció hiányosságain van a hangsúly, addig az idilli vidékképben a hagyomány, a közösség, a természet, a helyi sajátosságok, a helyi élelmiszer és gasztronómia jelenik meg.

– A vidéki biztonság fogalmát, noha az hagyományosan a járvány előtt is összekapcsolódott az élelmiszer-biztonsággal, úgy tűnik, hogy a járványhelyzet még jobban megerősítette megyénkben is.

A vidéki kistermelők termékei iránti igény megnövekedett a járvány idején.

– A helyben termelt, előállított, feldolgozott, rövid távolságból érkező, csomagolásmentes termékek most a „vírusmentesség” biztonsága miatt váltak fontossá. A vidéki termelőket és a városi fogyasztókat a veszélyhelyzet közelebb hozta egymáshoz.

– A helyi, családi vagy biogazdaságokban, manufaktúrákban előállított termékeket az internetes bevásárló­közösségeken, online piacokon keresztül egyre többen keresik. A helyi termelők, helyi termékboltok a járványhelyzetre gyorsan reagáltak, és az átvételi pontok helyett házhoz szállítják a termékeiket. A vidék jelentősége tavaly óta felértékelődött – tette hozzá László Cecília.

Lengyelország és Portugália jó gyakorlatait is megírták

– A vidék adja az élethez szükséges lételemeket, a kenyeret, a munkát, a megélhetés java részét – állította ezt már Bali István.

– A vidéki táj szépsége csábítja a városban élőket arra, hogy pihenjenek, szórakozzanak a vidéki területeken. A járvány után a vidéknek ismét ez a szerep jut? A vidéki biztonság megnövelheti a vidéki turizmus iránti igényt, főleg, ha a külföldi utazások csak lassan és csak kevesek számára lesznek elérhetők.

– Vajon új értelmet nyer- e a második otthon, ami ingatlanvásárlásra ösztönzi a városi tehetősebb rétegeket? Vajon a távoli vidék biztonságának vonzása új településeket kapcsolhat-e be a vidékturizmusba? A járvány idején megjelenő új fogyasztókat meg tudják-e később is őrizni a kistermelők? Megmarad-e az emberek közötti szolidaritás, melynek több szép példáját tapasztalhattuk meg megyénkben is, úgy az idős, mint a hátrányos helyzetű, vagy munkahelyüket elvesztő emberek tekintetében.

– A pontos választ ma még nem tudhatjuk, de a kiadványban szereplő „vidék emberének” mai, a Covid-járvány alatti élete és szerepe ötleteket adhat másoknak saját jövőképük formálásához – mutatott rá a kötet tartalmának tanulságaira Bali István.

A füzetben nem csupán az Alföld értékei, hanem Székelyföld, továbbá Lengyelország, Franciaország és Portugália vidékei, az ott élők megélhetési módszerei is megjelennek.

A szerzőpáros hírportálunkak elmondta, elsősorban nem kiadványban osztották volna meg a hasznos tanulságtételeket a vidéken élők. Eredetileg a helyi termékek piacainak helyszínein, műhelyfoglalkozásokon szervezett szakrendezvényeken keresztül mutatták volna be saját „jó gyakorlataikat” az értékalkotók, a személyes kapcsolatokra azonban manapság egyelőre nincs lehetőség.

Jó élményeikről számolnak be a termelők, kézművesek

Dankó Adrienn, Ómózsi Céklamanufaktúra (Jászladány): – Volt egy idős hölgy a szolnoki Széchenyi-lakótelepen, aki gyönyörűen lelevelezte a megrendelést, elutalta aznap az összeget, várt a sorháza ablakában, ajtóba kellett tenni a terméket. Az ablakból megdicsérte a termékem, kedves volt és aranyos, én is mondtam neki, hogy le a kalappal: Facebook, sms, online utalás – mindent tudott a hetven év körüli hölgy – beszélt az internetes piac tapasztalatairól.

Kovács Renáta, füstölt húsáru (Túrkeve): – Én a magam részéről nagyon elégedett vagyok, a vevőim közel fele jelentkezett, megkeresett! Ennek nagyon örülök! Annak még jobban, hogy új vevők is megtaláltak. Köszönettel tartozom, hogy meg lehetett ezt az egészet valósítani ebben a helyzetben!

Bódi Judit, házi sajtok (Nagyrév): – Az internetes csoport nekem abban nyújtott segítséget, hogy a törzsvásárlók, akik nem tudták az elérhetőségemet, megtaláltak – ennek kölcsönösen örültünk. Ez eddig huszonöt-harminc főt jelent kb.

– Azt gondolom, ez a szám nőni fog, mert átadáskor mondták, hogy szólnak ismerősöknek, akik nem látták az oldalt. Kéthetente szállítok kilenc településre, Kunszentmártontól Szolnokig. Köszönöm a segítséget, nagyon sokat jelent, hogy talpon maradhassunk!

Majzik Emilné, almalé, lekvárok (Nagykörű): – Nagyon örülünk, hogy létrejött ez a csoport, így legalább tudunk értékesíteni a kialakult helyzet ellenére is. Nagy ráfizetés lett volna, ha az összes áru a nyakunkon maradt volna, az idén is terem gyümölcs, amit fel tudunk dolgozni majd. Nagyon jó, hogy új vásárlókat is találtunk.

Az összefogás fontosságát emelték ki a szakértők

Anne Sirot, Vidékfejlesztők Nemzeti Szövetsége (Beaune, Franciaország): – A válság alkalmat adott arra, hogy újra átgondoljuk, vagy megkérdőjelezzük a dolgokat. Így olyan is volt, aki nem is tért vissza a városba, hanem véglegesen letelepedett a falvakban, más, a várositól eltérő életritmust választva. Így sikerült egyeseknek újra rátalálni egy rég elfeledett életformára.

– Főként az első hullám idején volt tapasztalható az összefogás, mindenki ott segített, ahol tudott, sokan az idősek vásárlásaiban segédkeztek. Mások akár a világ minden táján, maszkvarrásba kezdtek, gyűjtések és egyéb felajánlások próbáltak enyhíteni a bajbajutottakon.

Mátéffy Mária, Csík Egyesület (Székelyföld): – Megváltoztak a vásárlási szokások, az online értékesítés óriási szárnyalásba kezdett, nőtt az új netes vásárlók száma. Rengeteg olyan cég nőtt ki a földből, melyek éppen a vírus hatására vágtak bele a „webáruházasdiba”.