Kortörténeti adatokra bukkant a kenderesi hagyatékban

– A számomra értékes múltbéli üzenetet Csortos Sándor unokatestvéremtől kaptam meg. „Kedves Barátaim legelsőbb is áldást Istentől, és köszönetet magamtól reátok, kik megtaláljátok ezen iratomat, mert ebben egy pár megjegyzést nyújtok az tizenkilencedik század elejéből” – írta a dédapám 1911. szeptember 1-jén. Családunk évtizedeken át nem tudott róla semmit, most a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisában Mikola Istvánné könyvtárvezető segítségével megtaláltam, hogy az I. világháborúban 1914. október 19-én, 33 évesen hősi halált halt Boszniában a magyar királyi 29. honvéd gyalogezred 4. század katonájaként, és Dolnja Tuzla városban nyugszik.

– Elmondhatatlan érzés, hogy ezt megtudtam róla. A kapszulába rakott levele most a mindenem, koronája az eddigi kutatásaimnak

– összegzi érzéseit Molnár Sándor, akit apai nagyapja harctéren írt versei is motiváltak abban, hogy elkezdte kutatni a múltat. Minden érdekli, ami a magyarokkal történt. Húszéves kora óta rengeteget olvas, gyűjti a régi leveleket, kéziratokat. Amíg lehetett, a levéltárba is bejárt kutatni.

– A dédpapa leveléből az is kiderül, nagyon szerette a szabad életet, ahogy én is, valahol rokonlelkek vagyunk. A róla fellelt fotó is olyan, mintha én lennék húszévesen. Azt gondolom, minden okkal történik – summázza Molnár Sándor, akinek szobája egyik falán anyai nagyapja levele, másikon apai nagyapja írása van.

– Egy régi könyv pedig a lelki békémet is egyensúlyba hozza. Ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb vagyok. Lehet, hogy nagyapámtól örököltem ezeket a kutatói készségeket, én büszkén vállalom, és szeretném folytatni is.