Oklevéllel ismerték el a Tiszazugban végzett munkáját

Nagy volt a sürgés-forgás a tűzoltólaktanya garázsában. A szer éppen riasztásból tért vissza, a napi rutin részeként a tűzoltók a megszokott módon ellenőrizték és tették rendbe a szerszámokat. Itt beszélgettünk Csató László beosztott tűzoltóval, aki nemrégiben vehette át a Tiszazug Tűzoltója elismerést. Húsz esztendeje már, hogy tűzoltónak állt. És bár nem gyermekkori álmai sodorták eme hivatás felé, mégis megtalálta számítását, örömét leli a munkájában.

– A honvédség után, amikor leszereltem, úgy döntöttem, belépek a kötelékbe. Akkor kerültem a kunszentmártoni tűzoltóságra – kezdte történetét a beosztott tűzoltó.

Mivel a hangszóró bármikor megszólalhat, László a beszélgetésünk során is végig éberen fülelt. Elvégre ha riasztás van, menni kell.

– Állandó készültségben állunk, mondhatni, a folyamatos adrenalin adja a hivatásunk szépségét. Sohasem tudjuk, mi vár ránk odakint, de az emberekért dolgozunk, értük vagyunk, hogy segítsünk rajtuk – hangsúlyozta.

A gördülékeny munkavégzés érdekében az adott szerre beosztott tűzoltók közül mindenkinek megvan a maga feladata.

– Igazi csapatmunka ez. Tudjuk, ki mit csinál, a jármű melyik oldalára indul, milyen felszereléseket vesz elő – árulta el a vonulások kapcsán. – Visszainduláskor átnézzük, hogy minden hiánytalanul meglegyen. Oda kell figyelni, mert nem olcsóak az eszközök és a szerszámok. Amikor beérünk a laktanyába, mindent megtakarítunk és rendbe szedünk, hiszen kizárólag tiszta és üzemképes szerszámokkal lehet dolgozni – szögezte le.

Leggyakrabban műszaki mentésekhez, balesetekhez, tűzesetekhez vagy ajtónyitásokhoz hívják őket. Az utóbbi időben szinte minden napra jut valamilyen eset.

– Két évtized alatt nagyon sok mindent láttam már. Ott voltunk például a 2006-os szarvasi malomtűznél, és ugyanabban az esztendőben helytálltunk a tiszai árvíznél is. Azok igazán kemény napok voltak. A környékbeli települések – Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Szelevény, Öcsöd, de még maga Kunszentmárton is – bajba kerültek, mindig oda vonultunk, ahol a legnagyobb szükség volt ránk.

Városvédelmi céllal homokzsákokat pakoltunk, de amikor átszakadt a gát Tiszasasnál, akkor állatokat mentettünk.

– Huszonnégy-huszonnégy órás szolgálatot teljesítettünk, ami azt jelentette, hogy egy teljes nap után a következőt otthon töltöttük – emlékezett vissza. László hozzátette: nagyon jó a kollektíva, ami segít átvészelni a nehezebb időszakokat is.

Az elmúlt húsz év áldozatos munkájának elismeréseként vehette át a napokban a Tiszazug Tűzoltója elismerést.

– Nagyon meglepődtem, mikor hívott a parancsok a kitüntetés miatt. Nem számítottam rá, hiszen vannak nálam idősebb kollégák is – mondta szerényen.

Folyamatosan képzik a tűzoltókat

Amikor hétköznap délelőtt éppen nem úton vannak, akkor elméleti és gyakorlati oktatáson vesznek részt a tűzoltók.

– Délutánonként szabad önképzés van, péntekenként végezzük a szer karbantartását – részletezte Csató László.

Mára újrakezdődtek a járvány idején elmaradt helyismereti gyakorlatok, melyek során nemcsak azt sajátíthatják el a tűzoltók, hogy egy-egy intézménybe miként juthatnak be, hanem azt is, merre találják például a főelzáró csapokat.