Tizenhatszor úszta át a Balatont a martfűi Horváth Endréné Andrea

– Nem érzek fáradtságot, inkább némi izomlázat a vállamban meg a derekamban – szólaltattuk meg a célba érkezése után nem sokkal a tizenhatszoros Balaton-átúszó exóvónőt, a korát büszkén vállaló, hatvanesztendős Horváth Endréné Andreát.

– Utóbbi azért sajog, mert úszás közben sokszor kiemeltem a lábamat a víz felszínére, ami kellemesebb volt a mélyebb, hidegebb közeghez képest. Egyébként nem panaszkodhattunk a levegő és a víz hőmérsékletére. Idén viszonylag „komfortos” volt teljesíteni a távot, persze kellő előkészületek után – utalt arra, hogy a lelki és szellemi, de főleg fizikai tréning nélkül nagy bátorság kell a Balaton-átúszáshoz.

Andrea a Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 kilométert úszta meg az előzetesen magától elvárt három órán belül. Egész pontosan 2:48:09 volt az ideje, amivel a középmezőnyben végzett. A rendező BSI Budapest Sportiroda adatai szerint az idei, harminckilencedik alkalommal kiírt rendezvény indulói közül a hagyományos, 5,2 kilométeres Révfülöp–Balatonboglár távot több mint hatezer-kétszázan, a másodszor megrendezett 2,6 kilométeres Balatonboglárról induló és oda is érkező féltávúszást ötszáznál is többen, a SUP-osoknak először szervezett Balaton-áthúzást pedig több mint kétszázan választották. A rendezvényre közel nyolcszáz településről érkeztek nevezők, negyvenhét százalékuk nő volt.

– Tősgyökeres martfűi vagyok. Szüleim a helyi cipőgyárban dolgoztak. Annál a vállalatnál, amelyről egykoron úgy gondoltam, hogy sohasem szűnik meg, mondván, az embereknek mindig szükségük lesz cipőre. Tévedtem – ismerte be magának az élet kiszámíthatatlanságára is példát említve az óvodapedagógus.

Andrea gyermekként a tiszaföldvári strandon tanult meg úszni, akkortájt ugyanis az volt a legközelebbi uszoda

– a régi kétmedencés martfűi még javában épült. Mire elkészültek vele, Andreának – a szarvasi Brunszvik Teréz Óvónőképző Főiskola frissdiplomásaként – a martfűi Munkácsy úti Játékvár Óvoda és Bölcsőde lett a munkahelye. Ennek éppen negyven esztendeje. Tavaly decemberben vonult vissza az „aktív” munkától. Az óvodai apróságok (is) rajongtak érte, hiszen szakmai felkészültsége, áldozatos és alázatos hozzáállása, nem utolsósorban extrovertált személyisége ezen a pályán áldásnak bizonyult.

Sportmúltjából és agilis természetéből fakadóan mindig mozgásban tartotta a rá bízott gyermekeket. Nem telt el úgy hét, hogy kollégáival ne ötöltek volna ki valamilyen szórakoztató sorversenyt, izgalmas teljesítménytúrát, vagy egyéb mozgalmas és hasznos kikapcsolódást a lurkóknak. Nem véletlen, hogy a megyei szintű óvodai sportversenyeken, oviolimpiákon a martfűi intézmény gyerkőcei mindig az élmezőnyben végeztek.

Hogy pedagógusi jövedelmét valamelyest kiegészítse, nyaranként még úszóleckéket is adott a helyi gyermekeknek. Mígnem egy napon...

– Őze Irén vezető óvónő egyszer csak azzal a javaslattal állt elém, mi lenne, ha beiratkoznék egy úszóoktató tanfolyamra. Bevállaltam. A legendás Hasznos Pista bácsi volt az egyik oktatóm, akinek életre szóló útravalói közül az egyik így szólt: „Ide figyelj, Andrea! Mindenek előtt biztassad, bátorítsad, dicsérjed a gyerekeket. Amikor ezzel megvagy, magyarázd el nekik, hol korrigáljanak, miben csináljanak mást, mint tették azt korábban. Hiba nem lesz a következő gyakorlatukban!”. És én azóta, kereken harminc éve ebben a „Hasznos-szemléletben” tanítom úszni a kicsiket – avatott be filozófiájába Andrea. Aki régóta egészségügyi rendellenességgel érintett fiatalokat, hiperaktív gyerekeket, valamint az úszásalapokban még járatlan felnőtteket is megtanít úszni, vagy csupán megszeretteti velük a vízközeget.

– Az úszás jótékony hatását nem kell különösebben propagálni. Mindenki érti, sejti, hogy mennyire hasznos ez a vízben végzett mozgási forma. Nem csupán azért szükséges, mert bármely strandon, környékbeli frissítő patakban, folyóban és tóban, vagy Földünk tengereiben biztonságban lubickolhatunk, még ha a legjobb úszónak is tudnia kell, mindig a víz az úr. A biztonság tehát fontos szempont! Ám az úszás rendkívül előnyös mozgásforma a fejlődő és a már kifejlett csontozat, izomzat, illetve ízületek szempontjából. Nem véletlenül ajánlják az orvosok az úszást terápiaként egyes felépülési folyamatoknál. Ez az egészségügyi kezelési forma igen hasznos a gerincbetegséggel születettek számára is. Nálam már mindenféle „embertípus” megfordult közülük – magyarázta az úszásoktató.

Andrea elhivatottságára évekkel ezelőtt figyelt fel Mohi Zoltán, a 2016-ban alapított Invictus Sport Club szakmai vezetője, aki Andreához hasonló habitusú szakemberekkel működteti az egyesület szolnoki, mezőtúri, karcagi, túrkevei, martfűi és gyomaendrődi úszó-, illetve vízilabda-szakosztályait. Sikerrel.

Horváth Endréné 2006 és 2010, illetve 2014 és 2019 között „városanyaként” (is) szolgálta a települést és lakosságát.

Ez idő alatt, kilenc évig a képviselő-testület sportbizottságának tagjaként tevékenykedett a martfűi sportolókért. Ötletgazdája és menedzsere volt Martfű könyvének, a város eredetét, múltját és jelenét bemutató egyedülálló kiadványnak, továbbá a hasonlóan különleges sportolói képes naptáraknak is.

Andrea, vállaltan konzervatív szemlélete miatt kissé kifordítva a mondást, úgy tartja: „Minden sikeres nő mellett ott áll a férje!”. Nem „mögött”, és nem csupán egy „férfi”. Juhász Andrea mellett is öt év udvarlást követően, harmincnyolc éve mindig ott áll egy férj. Horváth Endre, aki ha kell, elkíséri feleségét a Balaton-átúszásra, segít neki az úszásoktatásnál, támasza a mindennapokban.

– Csépai vagyok. Felmenőim a falu „lámpásai” voltak. Nagyapám a község hajdani református lelkésze, szüleim tanítók voltak. Én magam is ezt a pályát választottam – beszélt magáról Endre.

– Andreát a martfűi középiskolában ismertem meg. Három nap különbséggel – én vagyok a korosabb – egyidősek vagyunk. Érettségi után Andrea Szarvason, én pedig a jászberényi tanítóképzőben folytattam a tanulmányaimat. Alig néhány héttel azután, hogy egy ugyanazon évben lediplomáztunk, összeházasodtunk. A martfűi József Attila Általános Iskolában helyezkedtem el testnevelőként. Huszonhárom évnyi tanítás után beleestem egy leépítési folyamatba, ami után – ennek tizenhatodik éve – a cibakházi Damjanich János Általános Iskolába tettem át a székhelyemet – részletezte a férj. Két lányuk született (Andrea 37, Réka 32 éves), illetve egy három és fél éves unokával (Adél Izabell) is büszkélkedhetnek.

Andrea és Endre elválaszthatatlanok.

A gyerekek úszásoktatásánál a feleség a vezető szakember, míg a férj a segéderő. A martfűi uszodában egyetlen szemvillanásból, mimikából, vagy szóból megértik a másik szándékát. Az úszni tanuló gyermekek számára közömbös, ki a fő oktatójuk. Mindkettőjüknek szót fogadnak, mert mindkettőjüket egyformán szeretik. Ahogy a szülők tiszteletteljesen és végtelen nagy köszönettel említik őket: Andi and Endi. És valóban, sok gyermek és szülő köszönheti nekik, hogy a jövő előtt álló csemetéjüknek újabb tudást, biztonságot, fegyelmezettséget, továbbá illedelmességre és rendre szokást nyújtanak.

Mindig keresi a kihívásokat

Horváth Endréné Juhász Andrea először negyvenévesen határozta el, hogy átússza a Balatont. A táv teljesítését azóta csak abban az esztendőben hagyta ki, amikor az időjárás elúsztatta az adott évi rendezést. Andreával több esetben néhány tanítványa is „megúszta” a Balatont. Közülük az elmúlt években Deák Boglárka, Sági Fanni, Fülöp Ádám, Fülöp Fanni és Juhos Mihály is csatlakozott a sikeres tóátúszók köréhez.

Andrea ötvenévesen a Budapest félmaratont hagyta maga mögött, ez évben, hatvanesztendősen pedig a kö­zeljövőben sorra kerülő Tisza-tó körbekerékpározását írta fel a bakancslistájára.

Férje, Endre eddig öt alkalommal vetette bele magát felesége után a Balatonba. Úgy van vele, ő már letudta ezt a vízi akadályt, az utóbbi években inkább már csak a túlparton várja nagy nyugalommal Andreát. Mint tette azt az idén is.