Bander József

2021.09.06. 06:58

Az év polgármesterévé választották Tiszapüspöki első emberét

Irányításának hét éve alatt mintegy négymilliárd forintos támogatáshoz jutott Tiszapüspöki gazdasága, mely ma már a betelepülő vállalkozásoknak köszönhetően egyre több önálló forrással rendelkezik. Fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy Püspöki ne elnéptelenedjen, hanem élhető, virágzó településsé váljon. Munkáját a napokban Az Év Polgármestere címmel jutalmazták – Bander Józseffel beszélgettünk.

Molnár-Révész Erika

A rangos díjjal kitüntetett Bander József a fiatal közösségre alapozva képzeli el a jövőt

Fotó: Kiss János

– A napokban az év polgármesterévé választották a megyében. Milyen érzésekkel, gondolatokkal vette át a díjat?

– Az első gondolatom az volt, hogy köszönöm a jelölést! Öröm számomra, hogy valaki rálátott a munkámra, és úgy ítélte meg, hogy érdemes lehetek erre a díjra. Köszönöm a településemnek is, hiszen egyszerű volt a munkám, „csak” dolgozni kellett, ami önmagában hordozza az eredményt. Főképp köszönöm a megyei közgyűlés tagjainak, hiszen úgy ítélték meg, hogy a munkám miatt érdemes vagyok arra, hogy megkapjam ezt az elismerést. A második gondolatom, hogy feltétlen meg kell köszönnöm azoknak, akik segítettek a munkámban. Nem kis türelem kell ehhez – elsősorban a családtól, munkatársaktól, barátoktól, támogatóktól, akik segítik azokat a feladatokat, melyeket célul, küldetésként megfogalmaztam magamnak a település jövője érdekében.

A rangos díjjal kitüntetett Bander József a fiatal közösségre alapozva képzeli el a jövőt
Fotó: Kiss János

– Melyek ezek a célok, illetve feladatok?

– Elsősorban az, hogy egy elöregedésre, elhagyatottságra ítélt településen fenn tudjuk tartani a hitet, hogy érdemes itt élni. Tiszapüspöki még mindig rendelkezik egy olyan fiatal közösséggel, melyre alapozva látok arra lehetőséget, hogy ez évek alatt megváltozhat. Különösen úgy, hogy az utóbbi tíz évben párosult ehhez egy olyan gazdasági fejlődés, mely korábban még nem volt, így a források is egyre inkább biztosítottak – ez korábban csak az állami finanszírozás útján volt lehetséges.

– Tehát nagyobb cégek, vállalkozások is vonzónak találták Tiszapüspökit. Mi változott?

– Igen, a gyorsforgalmi út fejlesztése, a jelentősnek mondható kukoricafeldolgozó üzem működése, valamint a megvalósulni látszó nap-elempark-beruházás, illetve kisebb vállalkozások térnyerése számomra mind azt igazolják, hogy elindult egyfajta gazdasági fejlődés. Úgy látom, hogy ugyan az elnéptelenedés kérdésében a huszonnegyedik órában tartunk, de az utóbbi időben elkezdtek visszajönni a településre olyan tehetősebb, munkájukat a környéken megtaláló személyek, akik lassan ugyan, de segíthetik a folyamat visszafordulását. Persze nem egy-két év alatt, de nekem nem is ez a küldetésem.

Hanem az, hogy amíg polgármester vagyok, minél több dolgot tudjak megvalósítani, és mindent megtegyek azért, hogy ha majd egyszer át kell adnom a feladatot, úgy adjam át, hogy érdemes legyen ezt a munkát folytatni.

– Egyszer eljutunk odáig, hogy az apró lépések összeérnek, és látható módon átalakul ez a település. Legyen az a lakhatás, a közösség – főképp a roma lakosság és többség együttélésének – kérdése, vagy a turizmus. Ezekről nem szabad lemondani! Én ennyit tettem, hogy nem mondtam le róla, tettem a dolgomat a nehézségek ellenére. Az előző pályázati időszakban Tiszapüspöki volt a második település, mely gazdasági téren pályázati forrásokból a legnagyobb összeget tudta elnyerni – természetesen a vállalkozásokkal, civil szervezetekkel együtt. Közel négymilliárd forintról van szó! Ez azt jelenti, hogy minden téren próbálkozunk, élni szeretnénk. Nem adjuk fel, mert csak így juthatunk előrébb. Továbbra is ebben hiszek, ezért dolgozom.

– Mi adja ehhez a mindennapok lendületét? Hiszen a hírekből is látszik, Tiszapüspökiben mindig történik valami újdonság, folyamatosan dolgoznak valamin.

– Azt gondolom, hogy kétfajta polgármester létezik: az egyik felkészült, szakmailag pedáns, racionális elvek mentén végzi a munkáját. És ez jó, hiszen becsülettel elvégzi a feladatát. A másik fajta – én is ilyennek tartom magam – mindezt egyfajta küldetésként éli meg. Szenvedélyévé vált a települése – nevezhetjük ezt lokálpatriotizmusnak is. Úgy gondolom, ha valaki olyan dolgot tesz, amit szeret, és ekörül forog minden gondolata – sajnos néha a család és magánélete rovására is –, az a tízszeresét tudja teljesíteni. Nekem az nem kérdés, nem is foglalkozok vele, hogy hattól hatig dolgozom, és ott vagyok mindig, mindenhol. Első a település! Nekem ez nem terhet jelent, ez az életem. Az erőt az adja, hogy olyan munkát végzek, amit szívesen csinálok.

– Van-e olyan fejlesztés, beruházás a községben, amire kiemelten büszke?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy elindultak az infrastrukturális és turisztikai fejlesztéseink, illetve hogy el tudtuk kezdeni az intézményeink nagyon régóta elmaradt felújításait. Azt mondhatom, hogy minden területen meg tudtuk tenni az első lépést. A kormányzat adta lehetőségeket látva úgy gondolom, a folytatás is adott. Ha megmarad ez a tendencia, hogy nem csökken a népesség, az már egy jó irány. Erre büszke vagyok! És arra is, hogy a sok munka – például a rengeteg beadott pályázat – meghozta a gyümölcsét. Volt persze, amiről le csúsztunk, de mivel maximalista módon minden területen kísérleteztünk, érthető okok miatt százalékosan pozitív mutatót tudunk felmutatni. Hiszen, mint mondtam, az elmúlt hét esztendő során kimutatható módon Tiszapüspöki volt a második a térségben az elnyert pályázati források tekintetében. Mindezt ráadásul úgy valósítottuk meg, hogy sokáig nem rendelkeztünk saját forrással, erre ugyanis csak 2019-től nyílt meg a lehetőségünk.

Hogyan látja maga előtt a települést tíz év múlva?

– Úgy, hogy a negyvenéves lemaradás pótlását ötvenszázalékos szinten elértük. A lakosság, a közösség elhiszi azt, hogy van jövője a településüknek, és a fiatalok, akik nem vándorolnak el, hanem itt indítják el az életüket, közösen építik fel az egzisztenciát – a lakosság összetételétől függetlenül.

Úgy, ahogy az mindig is jellemző volt Tiszapüspökiben, egymás mellett élve.

– Úgy látom, hogy tíz év múlva is lesz még tennivalónk, de akkor már nem azon gondolkodunk, hogy a „huszonötödik órában” vagyunk, és vagy tudunk csinálni valamit, vagy nem, hanem azt tervezzük, hogy a megkezdett utat – amit nekem állt módomban kitaposni – hogyan erősítjük tovább, és hogyan tarthatjuk meg Tiszapüspökit élhető, a turisztikai értékei miatt kedvelt kistelepülésnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában