Hungarikummá nyilvánítanák az egykor közkedvelt játékot, az ultit

Vasárnap reggeltől késő délutánig zajlott a Konstantin úti kisvendéglőben az országosan jegyzett elmebajnokság, amelyre Dunántúlról, a fővárosból, valamint a Nyírségből és a Hajdúságból is érkeztek neves versenyzők. Ottjártunkkor már javában folytak a partik.

Az ulti lényege, hogy noha a játékos a lapjaira és a játékok menetére koncentrál, közben – igaz, elsősorban a lapjárásról és a társak játékáról – „sorsfordító” eszmecserét folytat a partnerekkel. S miután az igazság odaát van, ultizni pedig, mint ismeretes, senki sem tudhat, csak szerethet, ezért egy-egy tornán nincsenek favoritok, örök vesztesek, de még csak csabd le csacsik és Fekete Péterek sem, így a végeredmény „szerencsére” kiszámíthatatlan.

Téved az, aki az ultit szerencsejátéknak tartja.

Nyilvánvaló ugyan, hogy Fortuna istenasszony keze is „mélyen belenyúl az osztásba”, ám a menet végkimenetelét az adott játékos logikus gondolkodása, emlékezőképessége, kombinációs készsége, nem utolsósorban a partnerekkel kialakított csapatmunkája befolyásolja. A kártyajátékokat sokan olcsó úri passziónak tartják, miközben az alacsonyabb társadalmi rétegek is gyakorta forgatják napjainkban is az ördög bibliáját.

– Az ulti, akárcsak a többi kártyajáték, szerencsén alapul, mégsem kifejezetten szerencsejáték – magyarázta a legmagyarabb kártya-társasjáték „értelmét” Háda Menyhért, a tizenegyedik alkalommal megrendezett De szeretek ultizni torna szervezője. A szolnoki nyílt versenyre eggyel több, mint egy harminckét lapos „paklinnyi” játékos nevezett.

– Idén harminchárman ültek asztalhoz, ennyien csatároztunk az előkelő helyekért. Ez a szám játékszervezés szempontjából azért előnyös, mert az ultit hárman játsszák, így a játékosok cseréjénél senki nem maradt „talonban”, mindenki azonnal asztalhoz tudott ülni – mondta Háda Menyhért, aki a szolnoki torna versenybizottságában is helyet kapott, ezáltal az esetleges szabálytalanságok, azaz renonszok esetén döntnöki szerepet is vállalt.

– Az ultinak számos változata van. Magyarországon a legelterjedtebb a rablóulti. A nagyobb hazai versenyeken ez a válfaj dívik. De létezik úgynevezett sportulti is, melyet azért igyekszik a szövetség elnöksége erősebben propagálni, mert általa a játék népszerűsége visszanyerheti régi fényét. Az ulti ugyanis szerintünk igazi hungarikumnak számít. Olyan tradicionális szórakozási forma, amit ápolni és népszerűsíteni kötelesség, igazi nemzeti kincs. Az elmúlt években saját magunk voltunk tanúi annak, hogy az idegen kultúrkörből érkezett póker sok babért learatott.

A szövetség elkezdte az ultijáték hungarikummá nyilvánítását. Ez is sokat lendíthet újbóli jó híréhez.

– És miután a pasziánsz, a kanaszta, a póker és egyéb, a világon ismert kártyajáték mellett az ulti is fent van a világhálón, adott a lehetőség arra, hogy a fiatalabb korosztályok is megismerhessék ezt a játékot. Akár robottal, akár a világ másik felén ismeretlen partnerekkel játszik. Az ulti sohasem volt kifejezetten szerencsejáték, mert a végkimenetelben sohasem a pénz dominált. Hajdanán is 10-20 filléres alapon játszották, jelezve, ez inkább szórakozás, mint pénzszerzési szenvedély – hangsúlyozta Háda Menyhért, aki a versenyen a hatodik helyre ért.

Az egyik ultis újonc, a huszonéves Robi interneten ismerkedett meg a szabályokkal. S miután a gépet megunta, szerette volna személyes jelenléttel átélni az ultizás élményét. Ő a középmezőnyben végzett. Hátrébb rangsorolták azonban a verseny egyetlen női versenyzőjét, a 67 esztendős Zoltainé Mártát, aki azonban gyermekkora óta űzi ezt a kártyajátékot. Épp azért végződött számára a szolnoki verseny kissé szerényebb eredménnyel, mert fejben némileg elfáradt, ugyanis egy nappal korábban egy másik országos versenyen kiválóra teljesített.

– Nagyapám református lelkész volt, aki nagyon szeretett ultizni. A kártyát nem az ördög bibliájának tartotta, hanem jópofa szórakozási lehetőségnek. Olyannyira nem szégyellte művelni, hogy gyermekeit és öt unokáját, köztük engem is megtanított a szabályokra. Az ultiéra, illetve az alsós kaláberére is. Magyarországon ma, tudtommal vagy tíz hölgy hódol ennek a szenvedélynek, ennyien biztosan járunk különböző versenyekre. Az interneten sokkal több női versenyző van, remélhetően velük is minél hamarabb találkozhatunk a személyes kapcsolatokon alapuló ultitornákon – jegyezte meg Márta.

Díjakat is átadtak

Az idei szolnoki „De szeretek ultizni” bajnokság első három helyezettje egy-egy kupát nyert, az első hat helyezettje oklevelet, a hagyományok szerint a 7., a 13., a 21. és a 28. tárgyjutalmat, az utolsó citromdíjat, az egyetlen női versenyző, Márta pedig a „legeredményesebb női versenyző díját kapta meg.