Kötetbe foglalta a kun hímzés történetét Karcagon dr. S. Kovács Ilona

A napokban jelent meg dr. S. Kovács Ilona etnográfus, a Nagykunsági Népművészek Egyesületének elnöke Kunhímzéses párnavégek – A 17–19. századi nagykunsági szőrhímzések gyűjteménye című könyve. Ennek előzménye nagyon távoli időre nyúlik vissza, hiszen 1906-ban Karcagon létrehoztak egy múzeumi gyűjteményt, amelybe közel húsz kun hímzést gyűjtöttek egybe.

– A kollekció 1944-ben elpusztult, de óriási hatással volt a karcagiakra. Az asszonyok az 1930-as években, miután Györffy István fölhívta rá a figyelmet, elkezdték ezt a stílust hímezni. Györffy István révén a Néprajzi Múzeumba került gyűjteményről rajzokat készítettek, sőt Karcagon fényképfelvételeket is csináltak. Én megtaláltam ezeket, az egyiken látszik, hogy a kun hímzéses párnavég 1721-ben készült. Ez azért különleges, mert bizonyítja, hogy a kun hímzés a magyar népi hímzéseknek a legkorábbi stílusát képviseli – mondta a kötetben szereplő fotók kapcsán dr. S Kovács Ilona.

A Nagykunsági Népművészek Egyesületének célja, hogy visszavezesse a hímzőket a régi stílushoz, ahhoz, amit a Néprajzi Múzeumban tárolnak. A Kunhímzéses párnavégek könyv kapcsán a szerző megpróbálta kideríteni, hogy mikor, milyen történelmi körülmények között, milyen kulturális háttérben alakult ki a kun hímzés.

Az egyesület elnöke reméli, hogy egyszer eljutnak odáig, hogy a közép- és az általános iskolások is érdeklődnek a kun hímzés iránt, és indíthatnak egy szakkört. A pedagógusok közül pedig többen jelentkeznek a Nagy-Pálné Pádár Ágnes vezette Táncoló Tulipán hímzőcsoportba, hogy megtanulják hímezni ezt a karcagi kincset.