Közösen tekerték körbe a Tisza-tavat a Kodály Zoltán iskola diákjai

A szolnoki Kodály Zoltán Általános iskola hetedik osztályosai Tisza-tavi biciklitúrára indultak a közelmúltban. Bár a diákok némi félsszel vágtak neki az emberes távnak, a nap végére kellemes fáradtság lett úrrá rajtuk, sőt a túra során még összetartóbbá kovácsolódott a közösség, új barátságok is köttettek. A Tiszafüredről induló csoport két pedagógus és egy szülő kíséretében, hat óra alatt tekerte le a hatvannégy kilométert.

Vágó Ibolya osztályfőnök számára mindig is fontos volt, hogy tanulói az iskolán kívül is találkozzanak egymással.

– Régóta terveztem már, hogy egy kerékpártúra alkalmával körbekerüljük a Tisza-tavat a gyerekekkel – avatott be az osztályfőnök.

– A Sport43 program révén jutottunk el az indulási állomásra, Tiszafüredre. Ezt a projektet kifejezetten általános és középiskolásoknak hozták létre, a különböző sportágak megszerettetése végett. Azt gondolom, ez a hatvannégy kilométeres táv vállalható volt, és a gyerekek is mind nagyon élvezték.

A program részeként minden felszerelést biztosítottak a fiataloknak és tanáraiknak. A túra közben jutott idő pihenésre és a Tisza-tó feltérképezésére egyaránt. A huszonöt diák azonban olykor nehézségekbe is ütközött, melyet a kiváló csapatszellemnek köszönhetően sikerült leküzdeniük.

– Előfordult, hogy az egyik osztálytársunknak leesett a biciklilánca, és rögtön megálltunk segíteni neki – mesélte Németh Nimród. – Nem szóltunk a felnőtteknek, mert mi magunk szerettük volna megoldani a problémát, ami sikerült is, ezáltal még jobban feldobódtunk.

– Én már korábban körbebicikliztem a Tisza-tavat édesanyámmal, akkor is ugyanilyen nehéznek éreztem, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen hosszú távokhoz. Két napig volt is izomlázam – árulta el mosolyogva Mihályi ­Lili. – Ugyanakkor nagyon jó csapatépítő programnak bizonyult az osztályunk számára, hiszen sokszor bevártuk egymást, és olyan társakkal is beszélgettünk, akikkel egyébként nem szoktunk.

Az órák közötti szünetekben sokszor nincs idő egymás megismerésére, ezért többen új barátokra leltek.

– Nekem az eleje volt a legnehezebb, amikor átfutott az agyamon, hogy mennyit kell letekernem – osztotta meg Zilahi Zétény. – Érdekes egyébként, hogy ahogy fogyasztottuk a kilométereket, a jó hangulat sokszor elterelte a figyelmünket a fáradtságról. Összeverődött egy kis csapat, mely végig együtt haladt, közben rengeteget nevettünk, viccelődtünk, ezért igazán gyorsan telt az idő. Köllő Judit