Rengeteg lemondással jár a zenei pálya Lits Barnabás számára

Lits Barnabás visszatérő vendégművésze a Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi Prima-gálának. Laikusok gondolhatják, ezen nívós díjátadókon protekciója miatt ül zongoraszékre a fiatalember. Ha azonban meghallják érett előadó-művészetét, sokaknak leesik az álluk zseniális játékától.

Ujjainak sebességétől füstöl a fekete-fehér billentyűsor, záróakkordjai után a közönség vörösre tapsolja a tenyerét.

– Én vagyok a „bűnös” – szólaltattuk meg elöljáróban Barnabás édesanyját, Lits Anitát fia pályaválasztásáról. – Én magam is zongoráztam, a hangszertudásom is épp megfelelő volt a zeneművészeti középiskolához. Viszont a tanulás is jól ment, és amikor válaszút elé kerültem, hogy konzi vagy gimi, én az utóbbit választottam. A zongorázás azonban a mai napig a szerelmem. Egyik fiam, Máté nem kifejezetten zenei irányultságú, azonban Barniban magam is megláttam a tehetséget. De meglátta benne zongoratanára, dr. Domoszlai Erzsébet is, aki kiemelte a „sűrűből”, és egyéni foglalkozásokat tartott számára. Nagyon sokat köszönhetünk, köszönhet Barni neki. Nem a fiamon keresztül szeretném beteljesületlen gyermekkori álmomat megvalósítani, csupán én mutattam neki egy utat, melyen elkezdett járni, és azóta száguld rajta – mesélte Anita.

Az anyuka elmondta azt is, egyáltalán nem könnyű sétagalopp a komolyzenei pálya. Ha a kiválasztott magas szinten kívánja művelni azt, úgy sok lemondással jár az élete. Nagyon fiatalon kell belevágni, és sok gyakorlást igényel a mesterség. Barnabás esetében sem volt és ma sincs ez másképp. De erről már beszéljen ő maga!

– Emlékeim szerint engem erővel nem kényszerítettek a szüleim a zenei pályára. Egy kérés volt arra vonatkozóan, hogy itt van ez a hangszer, próbáljuk ki, megy-e. Csapjunk bele, mondtam, mi bajom lehet...

Amikor pedig már anyuék beírattak és a dunakeszi Farkas Ferenc alapfokú művészeti iskolába jártam, én még akkor sem gondoltam azt, hogy ez lesz az én utam.

Most, hogy a zuglói Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium növendéke lettem, már hiszem és talán tudom is, ugyanis a majdani továbbtanulásról is vannak elképzeléseim – mondta határozottan Barnabás.

Rá is kérdeztük: mi lenne az?

– Jelen állás szerint két opcióra fókuszálok. Az egyik, talán a legkézenfekvőbb, hogy az István konzit követően – persze, ha felvesznek – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója leszek. A másik lehetőség egy németországi zenei felsőfokú intézmény lenne. Majd meglátjuk, ha odaérek. Egyelőre kilencedikes vagyok, a tizenkettedik évfolyam még messze van – magyarázta eshetőségeit Barni.

A fiatalember az édesanyja által felvázolt lemondásokról is szólt.

– Vannak diáktársaim és vannak barátaim is, azonban a sok gyakorlás miatt nem tudok elég időt fordítani a hosszabb közösségi létre.

A zenegyakorlás és a tanulás mellett az időm és az energiám is kifogy. Reggel korán, hat órakor kelek, és nem sokkal ezután már a zongorához ülök gyakorolni.

Aztán indulás Dunakesziről Zuglóba, az István konziba. Az út legalább egy óra vonattal. Este ugyanennyi vissza. Idehaza szoktam többet gyakorolni, mert a suliban szűkösek a lehetőségek. Sok a növendék, és kevés a rendelkezésre álló terem – foglalta össze a nehézségeket a fiú.

Barnabás számos zenei hangszeres verseny résztvevője. Legtöbbször első helyet szerez a megmérettetéseken, de minimum dobogós és díjazott.

Zongoravizsgája egy évben kétszer van, ezekre öt-hat darabból álló repertoárt állít össze önállóan, vagy édesanyja segítségével.

– Nagy klasszikusok, Liszt és Chopin a kedvenc zeneszerzőim. Carl Czerny kottáját bújom szívesen, azokból is a gyors darabokat. A lassú, lírai számok kevésbé vonzóak számomra – mondta az érett gondolkodású fiatalember, akinek hangszeres példaképe a kínai Lang Lang, illetve egy másik pályáról – nem tévedés Messi és Cristiano Ronaldo.

– Lang Lang a virtuozitása miatt áll közel a szívemhez. Két utóbbi labdarúgó-legenda pedig épp azért, mert álmaikért ők is lemondtak sok mindenről. Szorgalmasak, és nagyon vigyáznak az egészségükre – hangsúlyozza Barnabás, akinek nem titkolt vágya volt sok évvel ezelőtt, hogy maga is egy rendkívüli labdarúgó lesz…

Professzionális futballista talán már nem válik Lits Barnabásból, viszont előtte áll, hogy nagyszerű zongoramesterré legyen. Majd meglátjuk. Majd meglátják…