múltidéző

2021.11.28. 15:28

Százhetvenöt éve járt először gőzhajó a szolnoki kikötőben

Egykor virágzott a folyami közlekedés a Tiszán. Szolnokon korábban sokféle hajó megfordult, az első gőzös épp százhetvenöt éve kötött ki a városban.

Szikszai Mihály főlevéltáros

Széchenyi István 1846. július 19-én kötött ki egy gőzhajóval Szolnokon. S ha már a dátumoknál tartunk, 2021 azért is jelentős, mert nemcsak 175 évvel ezelőtt járt a gróf Szolnokon, hanem azért is, mert 230 évvel ezelőtt született.

A nagy műveltségű főúr többször bejárta Európa országait, és főleg a fejlett nyugati országok példáit (közlekedésfejlesztés, gőzgépek alkalmazása, pénzügyi és társadalmi élet fellendítése) próbálta meghonosítani az országban.

Széchenyi 1845 augusztusától a Helytartótanács kötelékében megszervezett Közlekedési Bizottság elnöke. Figyelme ekkor fordult a Tisza-szabályozás felé.

Széchenyi vízszabályozó társulatok létrehozását tartotta célszerűnek. Az egész Tisza-völgyre kiterjedő társulat létrehozásához azonban az érdekelt birtokosokat kellett elsősorban megnyerni. A gróf 1845-ben, az árvíz utáni hangulatot kihasználva, propagandaútra indult a Tisza-völgybe. Kísérői közé tartozott Vásárhelyi Pál mérnök is.

Széchenyi 1845 szeptemberében és októberében Sátoraljaújhelyen, Vásárosnaményban, Debrecenben, Tiszadobon, Szolnokon és Szegeden a megyék és a birtokosok megbízottjaival értekezletet tartott. A propagandaút teljes sikerrel zárult. 1846 januárjában megalakult a Tiszavölgyi Társulat, nyolc regionális árvízmentesítő társulat központi egyeztető szerve.

Vásárhelyi Pál hirtelen halála miatt azonban már nem vezethette a Tisza-szabályozás munkáit.

Széchenyi úgy vélte, hogy a szabályozással a Tisza alkalmassá válik a gőzhajók közlekedésére is.

Ezért úgy határozott, következő útját gőzhajón teszi meg a Tiszán, egyrészt azért, hogy megmutassa a vidék népének a gőzhajó előnyeit, gyorsaságát; másrészt az is célja volt, hogy a társulatok érdekeltjeiben továbbra is ébren tartsa a vízi munkák megkezdése iránti hajlandóságot.

Rigó Gábor (balra) néhány éve egy bőgőshajó maradványait fedezte fel a szolnoki belvárosi nagytemplomnál levő folyószakaszon, a város egykori kikötőjénél, ahol sokféle vízi jármű megfordult annak idején. Dr. Kertész Róbert régész (jobbra) azonosította be a roncsot
Fotó: Mészáros János

Az utat jól előkészítette. 1846. június 14-én a Jász-kun Kerületekhez írt levelében arra kéri a kerületek közösségét, hogy a folyón a hajózás útján a gátló rönköket távolítsák el. Az utat a Buda nevű gőzössel tervezte, de végül a 163 tonnás, 36 lóerős Pannónia nevű hajóval indult el. Széchenyit elkísérte tiszai útjára Pietro Paleocapa is. (A Pó folyó szabályozása után a Tisza szabályozását is megtervezte.)

A hajó 1846. július 16-án érkezett Szegedre, ahol a Fekete-sas szállónál este fáklyás-zene fogadta. Ezután Csongrád és Szentes érintésével haladt Szolnok irányába. A gőzös előtt időnként nemzeti színekkel festett csónakok tűntek fel, a hajózási akadályok felderítése érdekében. A cibakházi fahíd alatt Peregrini kapitány ügyesen vezette át a híd nyílásánál alig egy lábbal keskenyebb gőzöst.

Július 19-én ért a hajó Szolnokra. Fél 12-kor kötött ki a kamarai sóházon felül, a sóellenőr házánál.

A partra szálló Széchenyit páter Pap Melkizedek, a grammatika professzora egy maga által költött szép verssel köszöntötte.

A gőzhajó látványára több ezer ember gyűlt össze, hiszen a város lakói akkor láttak először gőzhajót. Széchenyi fogadta a Jászkun Kerület küldöttségét, majd ismét hajóra szállt, és fél 1-kor elhagyva Szolnokot, tovább folytatta útját. Széchenyi útja a gőzhajóval ismét remekül sikerült.

Egyébként akadt olyan hely is, ahol azt hitték, ő találta fel a gőzhajót. A gróf még a következő évben is megfordult Szolnokon, méghozzá abból az apropóból, hogy részt vett szeptember 1-én a Pest–Szolnok vasút avatásán. A vasútvonal továbbvezetésére pedig nagyszabású tervet készített.

Ezek is érdekelhetik