Életút

2021.12.05. 19:58

Dr. Kasuba János hálás, hogy annak idején befogadták a karcagiak

Két gyémántdiplomája mellett arra a legbüszkébb dr. Kasuba János mezőgazdasági mérnök, hogy szarvasiként fogadták be a karcagiak ötvenöt éve, majd vezetőként is el tudta fogadtatni magát. Azt viszont sajnálja, hogy egykori egyetemi társai közül a gyémántdiploma átvételét csak páran élhették meg.

Daróczi Erzsébet

– Tisztelettel és szeretettel tartozom Karcagnak. Ötvenöt éve, 1967. október elsején érkeztem a Nagykunság fővárosába, a Területi Szövetség termelési főmérnöke, illetve a szakoktatás vezetője lettem – kezdte történetét dr. Kasuba János.

Dr. Kasuba János büszkén mutatta meg hírportálunknak a nemrég átvett gyémántdiplomáit
Fotó: Daróczi Erzsébet

– Szarvason születtem parasztcsaládban, végigéltük a második világháborút. Édesapám, amikor visszajött a fogságból, folytatta a paraszti gazdálkodást. A téeszesítésekkor felajánlotta a földet az államnak, és elment a városi uszodába dolgozni, Szarvasra. A tanyáról a városba kerülve elég jó tanuló voltam, elkezdtem sportolni, tíz évig jártam bokszolni, majd elvégeztem a mezőgazdasági technikumot Szarvason, és bekerültem az ottani állami gazdaságba – sorolta pályája állomásait az idős szakember.

Tizennyolc évesen kinevezték a tehenészet brigádvezetőjének.

– Nehéz munka volt, háromkor, négykor keltem, este későn végeztem – folytatta történetét.

– Voltak Karcagról is emberek a brigádomban. Innen kerültem el Keszthelyre, a Georgikon Egyetemre, ahol „versenylovas” voltam. Amikor végeztem, Kengyelre, a Dózsa Termelőszövetkezetbe kerültem főállattenyésztőnek. Nagyon sokat jelentett a versenylovas múlt, sokszor lóháton közlekedtem. Három év múlva megüresedett a járási, mezőgazdasági főorvosi munkakör, és felkértek, vállaljam el. Közben megszereztem a mérnöktanári diplomát, államigazgatási és mezőgazdasági szakigazgatási vizsgát tettem, így a szakoktatás lett a területem. Nagyon sok iskolát, termelőszövetkezetet megismertem. Aztán a területi szövetségek megalakulásakor felkértek, hogy menjek Karcagra dolgozni.

A továbbképzések felügyeletével bíztak meg, majd amikor összevonták a téeszeket, megválasztottak a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet elnökének, ahol tizenhét évig dolgoztam.

– Aztán voltam országgyűlési képviselő, a külügyi bizottságban is dolgoztam, szlovákul anyanyelvi szinten beszélek, sokat jártam külföldön is. Remélem, hasznos volt a munkám, a Tisza-tó kiemelt üdülőkörzetté való nyilvánítását is én terjesztettem elő az Országgyűlésben. Aztán dolgoztam megyei és városi képviselőként hetvenhét éves koromig. Mindehhez feleségem, Vera biztosította a családi hátteret. Elmondhatom, szerencsés ember vagyok, már negyvenkét éve vagyunk együtt.

– Büszke vagyok három fiamra, többdiplomás emberek, és sikeresek a maguk szakterületén. Csodálatos unokáink vannak, akikkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Remélem, őket is olyan megbecsülés, szeretet veszi körül munkájuk során, ami engem Karcagon. Mindig igyekeztem igazságos főnök lenni, ahogy azt édesapám tanácsolta. Köszönöm Karcagnak, hogy ötvenöt éve befogadtak!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában