A megyeszékhely épített kincseiről folyt a diskurzus

– Úgy gondolom, igenis beszélniük, vitatkozniuk kell az amatőröknek a szakemberekkel az épített örökség megőrzésének témájában, és fontos, hogy ezáltal kölcsönösen fejlődjünk – kezdte megnyitóbeszédét Bajnai Zsolt, a blogSzolnok szerkesztője. Mint mondta, művészetről, ízlésről és esztétikai kérdésekről általában nem vitatkozunk, hiszen semmit sem láthatunk pontosan ugyanúgy. 

Mégis vannak olyan alapok, amelyeket lehet tanítani a művészetről. 

– A településképi arculati kézikönyveket a magyar építészet olyan értékeinek tekintem, amelyekben számos mester és művész tudása és kreativitása adódik össze. Ezek figyelembevételével esélyünk lenne arra, hogy például egy helytörténeti értékkel bíró polgárház helyére ne lehessen szürke-fehér homlokzatú, kutyaólablakos társasházat építeni – taglalta a szerkesztő.

Miután a megyeszékhely építészeti örökségének védelme került a figyelem fókuszába. 

– Sajnos folyamatosan bontják az épületeket a városban. A Cserkészházzal szemben található, a polgári épületsorba illeszkedő épületet biztosan lebontják, és társasházat építenek a helyére – vette át a szót Dombi Gábor építészmérnök. Hangsúlyozta, a Mészáros Lőrinc utcában is hasonló folyamatok indultak el.

A szakember beszédében arra kereste a választ, hogy lehet-e valamit tenni annak érdekében, hogy egy műemléki közegben olyan épületek létesüljenek, amelyek kialakítása illeszkedik a történelmi környezethez. Szolnokon ez a terület egy nagyjából ötszáz méteres kört fed le.

A felvetésre Pataki Ferenc városi főépítész adott választ, aki úgy fogalmazott, az említett Mártírok útja és Mária utca sarkán álló épületet és térségét – a Szapáry útig bezáróan – a településkép védelméről szóló rendelet városképvédelmi zónába sorolja.

– Azt, hogy ott ne a megmaradó házakhoz illeszkedő új beépítés jöjjön létre, helyi jogszabály tiltja meg – hangsúlyozta. Zárszavában hozzátette, a másik garanciát az jelenti, hogy az érintett területen elindul egy örökségvédelmi engedélyezési eljárás is, amelyet az illetékes hatóságnál folytat le az építtető és a tervező.

Falvak és városok lelke jelenik meg a kézikönyvekben

A kiállítás tablóin számos információt tudhatnak meg az érdeklődők a településképi arculati kézikönyvekről. Így például azt is, hogy egy jól összeállított dokumentum „az épített környezet értékeinek felismerését, bemutatását szolgálja. Arról szól, hogy mit tekintünk szépnek, megőrzendőnek és követendőnek a környezetünkben. 

Azok a legjobb kézikönyvek, amelyek közösségi munka keretében jönnek létre, amelyekben nem mások mondják meg nekünk, hogy mit lássunk szépnek, hanem magunk fogalmazzuk meg, hogy mit tekintünk értéknek. Egy ilyen kiadvány nemcsak az adott település múltjából ad jó példákat, illetve javasol követendő építészeti víziót, hanem arra is törekszik, hogy a településképbe beilleszthető kortárs megoldásokat is megjelenítse.” A színes tablókból készített tárlatot január 30-ig 15 és 22 óra között láthatja a közönség.