„Disznókodtak” Körűben a rendhagyó helyi piacon

„Hogyan kezdődik egy igazi falusi disznóvágás? Ugye, természetesen fogó pálinkával! Ezért tessék, válasszanak egy kupicával, mielőtt elragadja önöket a forgatag!”

Így köszöntötték vasárnap reggel a helyi Tájházba betérőket. Természetesen azok is melengethették a torkukat az ízletes birs- vagy körtepálinkával, akik délelőtt, de akár már dél múlta után érkeztek, a disznótor hangulata ugyanis így (volt) teljes. Akik korábban érkeztek, azok a szíverősítőn túl hagymás sült vérrel hangolódhattak, akik már ebéd körül, azok a sült pecsenyéket, hurkát és kolbászt is kóstolhatták.

Az elmaradhatatlan finomságok ezúttal nagykörűi rokonok révén érkező berettyóújfalui „mesterek” keze által készültek, csak úgy „egyszerűen”, hagyományosan.

Követjük a klasszikus, magyaros disznótoros ízeket, májas hurkát és kolbászt töltünk

– mondta el Szász István, miközben fáradhatatlanul tekerte a kolbásztöltőt. Amit egyébként még a látogatók is kipróbálhattak.

– A lényeg mindenképpen a jó alapanyagon van, abban rejlik a „varázslat”. Amiből pedig most dolgoztunk, az kiváló helyi, Nagykörűben nevelt disznótól származó hús volt. De tessék majd megkóstolni és véleményt mondani – tett hozzá az idősebbik Szász István.

– Emellett persze készülnek a további klasszikusok. Itt sül a tepertő, emitt a toros káposzta, ebben a kondérban pedig a hurka és kolbász köretét készítjük, az úgynevezett móringot – mutatta végig a repertoárt István. Elárulta, az utóbbi ételnél sem kell „nagy dologra" gondolni.

– Nem más ez, mint a hagymás tört krumpli, ami mellé még párolt lila káposztát teszünk majd a tányérra – magyarázta.

A hangulat remek volt, a csípős hideg sem vette el a piacozók kedvét, a jóízű falatokat jó hangulatú beszélgetések tették teljessé. S még azt se tette szóvá senki, ha valaki hazafelé menet is fogott egy kupicával a fogó-, vagy akkor már inkább búcsúpálinkából.