Rangos elismerést vehetett át a kunszentmártoni Katona Mihály

– 1968-ban kezdődött, azóta naplót vezetek minden egyes madármegfigyelésről – emlékezett vissza Katona Mihály. Közel harminc éve szolgáltat adatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek különböző kutatásokkal kapcsolatban. De nemcsak a számlálást végzi, hanem a viselkedésüket is megfigyeli. Több tízezer adattal segítette a szervezetet, rengeteg információt gyűjtött össze, munkáját a közelmúltban Chernel István-emlékéremmel ismerték el. Ha egy bajba jutott madarat látnak a térségben, azonnal őt értesítik, kedves hangjával, megjelenésével megnyugtatja az állatot, több tucat szárnyas megmentése fűződik a nevéhez. – Vörös vércse, egerészölyv, vadkacsa, bagoly – sorolta. 

– Harminc-negyven különböző faj már biztosan megfordult a kezeim között – mondta. Közülük egyre különösen jó szívvel emlékszik vissza. A legérdekesebb és igazán egyedülálló történet egy fekete gólyához kötődik. 

– Kunszentmárton belterületén fészkelt évekig egy feketególya-pár, ez önmagában is nagyon ritka, hiszen nem kedvelik a forgalmas helyeket. Négy-öt évig költöttek itt, minden esztendőben felnevelték a fiókáikat, amik elrepültek. Az utolsó években egy fióka szárnya megsérült, nyílt törése volt. Elvittem a hortobágyi madárkórházba, ahol meggyógyították, de elrepülni nem tudott. Szerelmes lett egy fehér gólyába, együtt jártak a pusztán. A fekete fél évig udvarolt is fehér társának, ami sajnos végül elpusztult. De nagyon kíváncsiak lettünk volna, hogy milyen családot alapítanak – mesélte. 

A nyugdíjas Katona Mihály ötvennégy éve, hogy a madaraknak szenteli életét és szabadidejét. Az egész országot bejárta, közel húsz esztendeje a határon túl is mindig visszavárják. 

– A szlovákiai Bucs községbe évente kétszer utazok. Tavasszal és ősszel egy hétig tartok előadásokat, madármegfigyelő napokat, onnan is kaptam egy szép plakettet, munkámat a Szlovák Madártani Intézet ismerte el – avatott be büszkén. Szeretetét a kisállatok is megérzik, és nemegyszer viszonozzák, megbíznak benne, mintha ő lenne a „madarakkal suttogó”. Munkájában ez az adottsága segíti, mert volt rá példa, hogy ragadozót kesztyű nélkül foghatott meg. 

– Sosem bántottak, beszélek hozzájuk, megsimogatom, gondozom őket, ha szükséges. Nem vagyok a kalitkában tartás híve, így inkább egy kertet alakítottam ki, ami az országban elsőként nyerte el a madárbarát címet. Ezt ugyan el kellett adni, de a lakótelepi lakásom környékére rengeteg fát ültettem, az erkélyre fészkelésre alkalmas helyet szereltem fel. Kimegyek, társalgok velük és hallgatom a csivitelésüket – fejtette ki. Kiskertjében négy madáritatót és nyolc odút helyezett ki. 

Kedvence a fehér gólya, mentett is már

Bár elmondása szerint Katona Mihály minden madarat egyformán szeret, azért mégis akad egy, melyet kiemelt a többi közül. – Talán a fehér gólya a kedvencem. Egyszerű madár, egyszerű „ruhában” jár, de méltóságteljes a lépése. Egyet mentettem is. Csodálatos érzés volt, amikor odatette a kis fejét a vállamra – mesélte meghatódva. Az állat ugyancsak a madárkórházba került, ahonnan a felépülése után szabadon tudták engedni.