Dr. Tancsik Andrea: a járvány alatt az orvoslás intézménye átalakult

– Nem éreztem különleges küldetésnek a vállalásomat. Csupán arról beszéltem a hallgatóságomnak, ami a meggyőződésem – beszélt szerényen önkéntes feladatáról, a szakmai előadás-sorozatáról a doktornő. 

– Az volt a tapasztalatom a környezetemben, hogy a lakosság hiteles információigénye magas, továbbá megnyugtató, illetve bátorító tájékoztatást vár el a szakmától. Sok volt a kérdés, melyekre a válaszok, érthetően a veszélyhelyzet kialakulásának és változásainak gyorsaságára nem azonnal, vagy nem a „laikus” állampolgár nyelvezetében fogalmazódtak meg. Néhány kollégámmal arra vállalkoztunk, hogy kizárólag szakmai oldalról megközelítve, de egyszerűen és érthetően közvetítsünk tudnivalókat a lakosságnak. 

Például, hogy mi az a koronavírus, hogyan hat az emberi szervezetre, a gyermekeinkre, hogyan lehet ellene védekezni, mi a teendő, ha valaki megfertőződik, vagy miért hasznos a védőoltás, mik lehetnek a mellékhatások vagy a szövődmények 

– magyarázta önkéntes jószolgálati tevékenységének lényegét Tancsik Andrea.

– Amikor a világjárvány hazánkban is felütötte a fejét és a kényszer szülte óvintézkedések egyre zártabbá tette az emberi életet, akkortájt az orvoslás intézménye is rohamtempóban átalakult. Telefondoktorokká váltunk, a rendelőkbe alig jártak be betegek. Mi ültünk bent, a hívások megállás nélkül jöttek, a páciensek tüneteit többnyire tőlük hallottuk, de a gyakorlati vizsgálat háttérbe szorult. 

A lázas beteg gyermekeket nem fogadhattam volna, de a gyermekeknél a betegség általában lázzal jár. S hogy mégis megállapítsam kis pácienseim betegségének komolyságát, muszáj voltam őket a szüleik kíséretében behívnom a rendelőbe, és a gyerekek fizikális vizsgálatát elvégeznem. 

– A rendelési időn túl pedig szükségét éreztem annak, hogy különböző fórumokon felvilágosítást adjak a járvánnyal kapcsolatos felvetésekre. Egyáltalán nem esett nehezemre, hogy időt és energiát fordítsak a szakmai előadásokra – szögezte le a gyermekorvos. Akiről az is kiderült, hogy gyermekkorától fogva igen aktív, sportos, mozgásgazdag életet él.

– Szolnokon születtem. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába jártam, és ez idő tájt tanultam meg úszni a legendás Gulyás Jancsi bácsinál, a Véső úton. Apu kijárt a MÁV-meccsekre, s míg ő a focit nézte, én addig átsétáltam a szomszédos strandfürdőbe. Mondanom sem kell, hogy az első úszóleckéim idején apu alig látott valamit a futballmérkőzésekből, mert gyakorta át-átpillantgatott aggodalmaskodva az uszodába, mondván, mi történik odaát, a mély vízben velem. Végül megnyugodhatott, hiszen fennmaradtam a vízen, a karcsapásokat és a lábtempókat is megtanultam, sőt, középiskolás koromig még versenyszerűen úsztam is. A tanulást aztán fontosabbnak ítéltem meg, de amatőr szinten továbbra is a medencék közelében maradtam. Jó pár évtizednyi hobbiúszást követően manapság masters úszóversenyeken szerepelek – árulta el az egyéb testmozgásokban is járatos gyermekorvos.

– A Rákócziban kitűnő voltam, majd pedig a Verseghy gimnáziumban is jól tanultam. Egy ideig zongorázni is tanultam, a zeneszeretetem is ebből az időből való. A gimnáziumi évek után a Debreceni Orvostudományi Egyetemre vettek fel. A szakvizsgák után a szolnoki Hetényi kórház gyermekosztályán kezdtem az orvosi pályát. A humánorvoslás terén dolgoztam felnőtt kórházi osztályokon, háziorvosként, gyógyszeripari multicégnél, több mint másfél évtizede pedig házi gyermekorvosként tevékenykedem – foglalta össze röviden eddigi szakmai életútját Andrea, két felnőtt lány és egy fiatalember büszke édesanyja.

Számomra a valódi elismerés az, ha az emberek, akiknek szüksége van a segítségemre, bizalommal fordulnak hozzám. Jó érzés az is, ha látom a szemekben a köszönetet 

– zárta beszélgetésünket dr. Tancsik Andrea.