2022.02.04. 17:25
Kiváló szakmai munkájáért vehette át a rangos elismerést a kisúji pedagógus
Hosszú időn át végzett felelősségteljes pedagógusi munkája elismeréseként vehetett át elismerést Ferenczné Subicz Katalin, a Móricz Zsigmond Református Kollégium, Arany János Általános Iskola Tagintézmény tanára, tagintézményvezető-helyettese. A kisújszállási önkormányzat Arany János Pedagógiai, Kulturális, Művészeti Díjával kitüntetett szakemberrel beszélgettünk.
Ferenczné Subicz Katalin egyetlen másikra sem cserélte volna le a pedagógusi pályát Fotó: Daróczi Erzsébet
– Kenderesi vagyok, ott jártam általános iskolába, a gimnáziumba kerültem át Kisújszállásra. A pályaválasztásom egyértelmű volt, kiskoromtól kezdve mindig iskolásat játszottam, a babákat, a szomszéd gyerekeket tanítottam. Barna Gyuláné tanító nénim példáját követve lettem tanító. Szigorú tanárként vannak elvárásaim, de következetes vagyok a tanítványaimmal – árulja el Katalin, aki Debrecenbe járt főiskolára és gyakorlatra az Aranyba került Kisújszállásra.
Amikor végeztem, Domján László, az akkori igazgató állást ajánlott, és vőlegényemmel – későbbi férjemmel – 1983-ban ide költöztünk. A bittnerfalui külterületi Sallai úti tagiskolában kezdtem, amit az első napokban büntetésnek éltem meg, a városban akartam tanítani. Aztán gyorsan rájöttem, ebben semmi rossz nincs, mert az ottani szülői, pedagógusi közösség igazi nagy család. Akkor hoztam létre egy alapítványt is a gyerekek segítésére, ami az iskolában ma is működik, de pályám során mindig szerettem új dolgokat is bevezetni
– mondja Katalin, aki a gyerekeivel otthon édesanya és nem pedagógus volt.
– Amikor tanítottam őket, arra mindig nagyon ügyeltem, nehogy kivételezzek, velük még szigorúbb voltam. A lányom is pedagógus lett, itt tanít a Kádas iskolában, sőt a párja is az, a fiam gépészmérnök, ő kint él Angliában a barátnőjével. S hogy milyen volt harminc éve a tehetséggondozás?
– Lehetőség nem volt kevesebb, akkor is sok verseny volt. Nem gondolom, hogy nehezebb volt, csak más. Most nagyon sok eszköz van hozzá, akkor ott volt a papír, a ceruza, meg a könyv. Sajnos a mai gyerekek már nem szeretnek könyveket olvasni. Nálam az órán mindenkinek kell, hogy legyen egy könyv az asztalán, s ha a plusz feladattal kész, akkor előveszi és olvas – sorolja Katalin, aki őszintén szólt arról is, hogy az elmúlt másfél évben a járvány miatti online oktatás nehezítette a munkát.
Az az igazság, még mindig érezhető a hatása, az osztályom elsős volt a nagy lezárás alatt, most harmadikban is sok felzárkóztató foglalkozást tartunk Barabás Rudolf tanító párommal. Az elmúlt évtizedek alatt soha nem merült fel bennem, hogy pályát változtassak, szeretek tanítani, úgyhogy nyugdíjig biztos itt maradok
– jelenti ki Ferenczné Subicz Katalin, aki meglepődött, amikor megkapta a díjátadóra a meghívót.
– Én nem az elismerésért tanítok, de amikor a kolléganők azt mondták, megérdemelted, kezdtem elhinni, hogy tényleg. Kicsit meg is hatódtam a díjátadón.
Nagyon sok időt tölt az unokájával
– Szabadidőmben rengeteget olvasok és unokázom – meséli Ferenczné Subicz Katalin. – Amikor kicsik voltak a gyerekek, mindent megvarrtam nekik, erre ma már nincs időm, ám amikor most a lányom közölte, anya, farsang lesz az oviban, kellene egy teknősjelmez, nem tudtam nemet mondani. A három és fél éves unokám sokszor van nálam, mesét olvasunk, főzünk, sütünk, imádom, ahogy segít mindenben. Jövőre nyugdíjba megyek, amit nagyon várok, de maradok néhány órában, nem akarok elszakadni az iskolától, ettől a jó, összetartó kis közösségtől.
