Ma már elismerés övezi a civil szervezetek tevékenységét

A Besenyszögi Hagyományőrző Íjász Egyesület 2003 őszén alakult a besenyszögi művelődési intézmény vezetőjének indíttatására.

Egyesületünk tagjai munkájuk mellett szabadidős tevékenységként végzik feladataikat. Hetente tartunk edzéseket, és különféle bemutatókon ismertetjük meg tevékenységünket és a tizedik század kultúráját, ezt az időszakot kutatjuk is

– emelte ki Héja István, a szervezet vezetője.

A mi fegyverünk, az ősi íj formájában megegyezik az egykori íjakkal, még ha elkészítéséhez már sok szintetikus anyagot is használunk. A gyerekeknek igyekszünk bemutatni azt az ezer évvel ezelőtti kultúrát, mely lehetővé tette a magyarság fennmaradását a Kárpát-medencében. Az íjjal való lövés sok ember számára valamiféle misztikus dolog. Amikor a kezükbe veszik ezt a fegyvert, azt mondják, csodálatos élmény, hogy sikerül ellőni vele egy vesszőt. Ez sok embert megfog. A sport, a hasonló érdeklődés egy közösséget nagyon össze tud kovácsolni, amire egyre nagyobb szüksége van az embereknek

– tette hozzá.

A Jászsági Pálinka Lovagrend Egyesület arra törekszik, hogy a Jászságban megtermelt pálinkákat minél szélesebb körben megismertesse. Kalla Péter Pál elnök kiemelte, elsődleges céljuk a kulturált pálinkafogyasztás népszerűsítése.

– Sok helyen a gyerekek azt látják, hogy elő a pohár, és sutty bele a pálinka – ez nem helyes! Először meg kell illatozni, kóstolni, és csak utána meginni, elvégre csak tudni kell, mi az, amit elfogyasztunk... Ezen kívül a cefrézési szokásokon is szeretnénk javítani. Jó volna elérni, hogy minél kevesebb legyen a durván italos ember. Járunk pálinkamustrákra, zsűrizni, annak is megvan a módja, hogyan kell számos italt végigkóstolni. De azt tapasztaljuk, a megye pálinkái egyre jobbak! – állapította meg az elnök.

A Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság 1993 decemberében alakult meg egy baráti közösség kezdeményezésére. Céljuk, hogy segítsék a helyi közösségek szerveződését, és ismereteket közvetítsenek.

– Civil szervezetként legnagyobb kihívás számunkra az önkéntesek toborzása, vagy azok megtalálása, akik szellemi partnerként tudnak együttműködni. A forrásteremtés sem egyszerű dolog! – mutatott rá vezetőjük, Kovács Béláné Pető Magdolna. – Az elmúlt huszonkilenc év alatt egy profiltisztítás is történt nálunk. Csináltunk több munkaerőpiaci reintegrációs programot, bizonyítványt adó, illetve az egyén érvényesülését segítő képzéseket tartottunk. Mi, tagok pedig most egy helytörténeti kutatásba kezdtünk Bedekovich Lőrinc halálának kétszázadik évfordulója kapcsán. Idén huszonnegyedik éve hirdetjük meg gyerektáborainkat. Van tehát igény a közvetített szolgáltatásainkra, bennünk meg arra, hogy ilyen programokat szervezzünk.

A hetvenkilenc esztendős Herceg Antal a Mezőtúri Szépkorúak Hagyományőrző Klubjának elnöke.

– Ez a civil klub 1993. de­cember 2-án alakult meg. Én 2004-ben kerültem velük kapcsolatba, először nem is tagként, hanem segítséget kértem tőlük egy kubikos szoborállítása kapcsán. Amikor azonban nyugdíjba mentem, köztük ragadtam én is. Eredményességemet talán az mutatja legjobban, hogy 2004-ben még hét szál virág volt az kubikos szobron, manapság több mint kétszázan vesznek részt a megemlékezésen! – mondta a díjazott. 

A jelenlegi elnevezéssel 2019 óta jegyzett klub sokrétű tevékenységet folytat. Herceg Antal kezdeményezésére ma már hagyomány, hogy Mezőtúron karácsony előtt adományokkal segítik a rászorulókat.

Pogány Gábor Benő Munkácsy-díjas szobrászművészt legtöbben alkotásairól ismerik. Pedig civil tevékenysége sem elhanyagolható. 2002 óta tagja, 2005 óta pedig elnöke a Szolnoki Művésztelep működtetésére megalapított Szolnoki Művészeti Egyesületnek.

Nekem mindig fontos volt az a jó érzés, ami átjárja a civil világot, hiszen ha ott nem, akkor hol érvényesüljön az az „ügyszeretet”, amit az ember egy-egy dolog kapcsán tud érezni... Én például sokáig nem tanítottam, de édesapám és édesanyám is tanár volt, és csak van bennem is valami pedagógiai hajlam. Egyesületünk a művészetek pártolására jött létre, és úgy érzem, nekem lett kitalálva. A művészet, mint olyan magányos tevékenység, de közönség nélkül nincs értelme csinálni. És ha az emberekkel való kapcsolattartást kiállításokhoz, rendezvényekhez kötjük, még hatékonyabb. Ehhez pedig csapatmunkára, szoros együttműködésre van szükség, de ebben sincs hiány.