A nevek megkülönböztető betűinek eredetét kutatja a kisúji Nagy Lajos

Most családja kutatásába kezdett, és talált az 1745-ös redemptiós névsorban megkülönböztető előneveket. Innen jött az ötlet, hogy városi szinten is keressék meg ezek jelentését.

Egy pedagógusnak nem feltétlenül kell ebben járatosnak lennie, én itthonról hoztam ezt az érdeklődést. Családom nagyon régi, ősi kisújszállási, szüleim, nagyszüleim sok történetet megosztottak velem életük szépségeiből, nehézségeiből. Jó szívvel őrzöm ezeket

– mesélte Nagy Lajos, aki több egyesületi kiadvány – Séták Kisújszálláson; Kisújszállás város története a legrégibb időktől 2012-ig, illetve a süteményes és a kemencés receptkötet – szerkesztésében is részt vett.

Mióta elkezdtem kutatni a családomban előforduló megkülönböztető betűk jelentését, azóta a szabadidőmben ezzel is foglalkozom, szinte már szenvedélyemmé vált. Régen azt mondták, hogy a gyereknek hetedíziglen el kell tudni sorolnia felmenőit. Nekem ez megvan, bár még vannak pontosítandók, célom, hogy a családom redemptus kunokkal való egyenes ági leszármazása több szálon is bizonyított legyen

– tette hozzá a tanár.

A kész munkát ikrei tizennyolcadik születésnapjára szeretné befejezni.

– A rokonokkal a Nagy családfáját is készítem, de már megvan az édesanyám –Tokaji – ága és a feleségemé, ő is ősi kun családból származik. Örülünk, hogy nem csak a levegőben lógunk, jó érzés, hogy itt, ehhez a földhöz több évszázada közünk van. Szeretek Kisújszálláson lakni, lett volna lehetőségem máshova elmenni, de nem akartam soha. Kutatásom során jött az ötlet, térképezzük fel városi szinten például az 1745-ös redemptio alkalmával készült névsorban szereplő betűkkel rendelkező családneveket (például A. Berényi, K. Farkas, K. Kovács, V. Nagy, Ú. Nagy, Sz. Nagy és a többi), a K. Nagyról például tudjuk, hogy az a Kötélverő rövidülést takarja, vagy az M. Szabó Miskolc környékét jelenti, a P. Nagy pedig – talán a rokonságomban is – a Pusztait. 

A fenti névsor mellett jelentős forrásom az 1717-es újratelepülés utáni református anyakönyv és az 1786-os pacséri kitelepülési névsor. 

– Az előnevek sok esetben foglalkozásokat – pásztor, szabó, polgári – is jelöltek megkülönböztetésképp. 1895-től van állami anyakönyvezés, innentől a református, a katolikus és az izraelita anyakönyvek mellett ezt is meg lehet nézni. Még a millenniumkörnyéki öt–tíz évet kell átnéznem, illetve 1953-at, amikor állami szinten eltörölték a megkülönböztető betűk használatát. Tudom, hogy vannak olyan kisúji családok, akik folyamatosan használják ezeket az előneveket. Dr. Ducza Lajos hívta fel rá a figyelmemet, hogy Kurucz János kisújszállási családtörténeti könyve is hasznos forrás, de kaptam 1700-as évekbeli anyakönyv-áttekintést is a megjelent felhívás kapcsán. Több olyan személlyel is felvettem a kapcsolatot, aki maga is tud átadni családnevekről információt – beszélt a részletekről a pedagógus.

Nagy Lajos arról is mesélt hírportálunknak, hogy „őskisújiként” mi a kedvenc étele.

Szeretem a pásztorételeket, egy kölesest vagy öreg lebbencset nagyon szívesen készítek és fogyasztok. A főzésbe a fiamat is bevonom, már önállóan be tudja fűteni a kemencét, szeret és tud főzni. A gyermekeim édesanyjukkal vagy velem süteményt is sütnek, itt is változatos a lista. Szeretem a vadételeket is, de a vad elejtésénél fontosabb számomra a természetjárás, a határ bejárása, a vadak ismerete. Nagyon sok emberrel találkozom, nem unalmas az életem, tehát egy nyugodt, többórás, akár fegyverelsütés nélküli séta is kikapcsol

– tette hozzá a helytörténeti kutató, aki őszre szeretné megjelentetni egy tanulmányban a megkülönböztető betűkről feltárt tudnivalókat.