2022.03.11. 20:00
Détár István nyolcvanévesen is lelkesen végzi polgárőri munkáját Szolnokon
Détár István jó pár évtizede kijárta az általános iskolát, mégis a mai napig minden reggel ott kezdi a napot. Egészen pontosan a szolnoki Szegő Gábor Általános Iskolához siet reggelente, ahol polgárőrként hóban, fagyban, esőben és napsütésben is rendíthetetlenül áll az út mellett és segíti a zebrán átkelőket.
A sokak számára csak Pista bácsiként ismert idős polgárőr a nyolcadik iksz után is lelkesen dolgozik az átkelőhelynél Fotó: Mészáros János
Már alig győzök visszaköszönni! Jönnek a gyerekek a szüleikkel, és legtöbben illedelmesen köszöntenek, hiszen mondhatom, hogy már jó ismerősök vagyunk. Bevallom, nekem ez nagyon jólesik! Ahogyan az is örömmel töltött el, amikor hallottam, hogy a közösségi oldalon is rengeteg üdvözletet küldtek nekem az emberek, miután a polgármester úr megosztott egy képet. Ezért érdemes csinálni – mondja lelkesen és hálával a hangjában Détár István. A szolnoki polgárőr valóban sokak számára jó ismerős immár. Pista bácsi tizenhét esztendeje polgárőrködik, korábban tizenkét évig a Széchenyi-lakótelepen, a Piros iskolánál teljesített segítő szolgálatot, az elmúlt három évben pedig a belvároshoz kötődik a személye.
– Persze mindig vannak rámenősebbek, vannak olyanok, akik szabálytalanul állnak meg. Nekik bizony, kulturáltan, de szoktam jelezni. A vitát persze kerülöm, de azért igyekszem „rendet is tartani”. Igazából annyit várok el másoktól, mint amit magamtól is – teszi hozzá.
Pista bácsi munkájában is ennek volt a híve, mindezt a beosztása is megkövetelte, hiszen az egészségügyben dolgozott. Korábban a fővárosban, aztán a szolnoki kórházakban volt a munkahelye.
– Szegeden születtem, éppen nyolcvan esztendővel ezelőtt. Aztán Karcagon éltünk, a fővárosban a János Kórházban kezdtem el dolgozni műtőssegédként. Aztán Szolnokra kerültem és hasonló munkakörben tevékenykedtem a Hetényiben, majd a MÁV Kórházban. Nyugdíjba mentem, és utána csatlakoztam a szolnoki polgárőrök csapatához. Örömmel csinálom ezt, voltam beosztva körzeti megbízott mellé is, most pedig szívesen „posztolok” a gyalogátkelőknél, és terelgetem a gyerekeket. Kedvem van, remélem, még sokáig lesz erőm is erre – mondja mosolyogva.
Vannak terveim is: még húsz esztendővel számolok
– teszi hozzá immár nevetve.
Szülővárosa, Szeged, fontos szerepet tölt be az életében
Détár István, aki március 16-án tölti be a nyolcvanadik életévét, Szolnokon él, manapság már egyedül. Fiatalon megnősült, született két fia, de a házasság nem úgy sikerült, mint tervezték, ezért elváltak a feleségével. Az egyik fia Martfűn él, mentősként dolgozik, neki két gyermeke van.
– A lány a Vargába jár, a fiú pedig Szegeden tanul egyetemen. Úgy tűnik, a másik Tisza-parti város újra és újra visszatér az életemben. Magam is szoktam még időnként Szegedre utazni, hiszen vannak ott rokonaim. Mondtam a családnak, hogy ha meghalok, akkor a hamvaimat szórják a Tiszába Szolnoknál és akkor „leúszok” Szegedre – mondja Pista bácsi, aki a rokonságot emlegetve még egy érdekességet is elárul:
– Állítólag Détár Enikő is a rokon! Na őt még mindenképpen szeretném felkeresni az életemben – teszi hozzá.
