Mindenük elégett, gyűjtés indult a tiszasülyi család megsegítésére

A tragédia érthető módon megviselte Nagy Tibornét és párját, Lólé Ferencet, de igyekeznek nem elhagyni magukat. A férfi nem egészséges, mégis dolgozik, míg párja, hogy lekösse magát, a szolgálati lakás udvarát gondozza. Ideiglenes lakóhelyükön berendezkedtek, mert bár nem maradt bútoruk, a segítőkész helyiektől minden szükségeset megkaptak. A jövőjük azonban még bizonytalan, hosszú távra nem megoldott a lakhatásuk. A házon sajnos nem volt biztosítás. 

Nagy Richárd polgármester kezdeményezésére gyűjtés indult a károsultak megsegítésére. Az önkormányzatnál nyitottak egy adományszámlát, erre várják az anyagi felajánlásokat, átutalásokat. 

Nem az a cél, hogy a leégett házat újjáépítsük, két-három millió forint körül már lehet hasonlót kapni Tiszasülyön. Az adományokhoz a család is tud hozzátenni, így reméljük, összegyűlik a szükséges összeg

– bizakodott a polgármester. 

A szolgálati lakást három hónapra kapták meg, hosszabbításra persze van lehetőség, de évekig nem tudják itt elszállásolni a károsultakat. 

A tűzvész után siralmas képet fest a porta a megfeketedett romokkal, ahol Nagy Tiborné Éva vezetett körbe bennünket. 

– Tiszabőn voltunk keresztelőn, marasztaltak, de úgy döntöttünk, hazajövünk. Arra gondoltam, lefürdünk, majd lepihenünk egy kicsit – idézte fel az ominózus délelőttöt.

– Fél tíz körül értünk a házunkhoz, mikor láttam, hogy lángba borult az egész. Szállt az izzó fűrészpor is! Csak a Jóisten tudja, mi okozhatta a tüzet. A kályha biztosan nem, mivel az nem égett össze. Talán valami elektromos hiba lehetett. Annyira megviselt a dolog, hogy mentőt kellett hívni hozzám, azóta is gyógyszereken élek. A tűzoltókat a rendőr unokám értesítette, ő hozott haza minket.

Képtelen voltam felfogni, hogy mindenünk odalett: a bútorok, tárgyak, ruhák. Még a megtakarított pénzünk is elégett, amit a hátsó kerítésre tettünk félre, meg csirkéket akartunk venni belőle.

A szép tévénknek is csupán két hétig örülhettünk. A szerszámok szintén a lángok martalékává váltak, csak a fűkasza hatvanezer forintba került – kesergett Éva. 

– Lassan négy éve, hogy ideköltöztünk, azóta szépen rendbe tettük ezt a régi vályogházat. Mi csináltuk meg a fürdőszobát, felújítottuk a tetőt, berendezkedtünk. Az előző tulajdonos idős volt, már nem fordított gondot a karbantartására. Az élettársam rengeteget dolgozott a házon! Pedig rokkant emberek vagyunk. Én is szépítettem az udvart, a kertet. Végre volt egy takaros kis házunk, rendezett portánk gyönyörű virágoskerttel, és semmi sem maradt belőle... 

Szerencsére legalább a kiskutyájuk – ami most az ideiglenes lakóhelyükön őrzi a házat – és pár tyúk megmenekült. 

– Itt volt a kutyusunk ólja, pont az épület mellett. Belegondolni is rossz, mi lett volna vele, ha később jövünk haza – jegyezte meg Éva. 

A tűz nagyságát jól mutatja, hogy még a szomszéd portán is oltani kellett a füstölő tetőt, pedig a lángba borult ház a telek távolabbi oldalán állt. 

Nagyon hálás vagyok a polgármesternek, hogy van hol meghúzni magunkat, és természetesen a lakosoknak is, akik segítettek, bútort, ruhát, élelmiszert ajánlottak fel

– hálálkodott Nagy Tiborné. 

Terveik szerint a pár eladná a portát, mert mint Éva mondta: ide egyébként sem tudna visszajönni. Az érte kapott összegből – az adományokkal kiegészítve – talán tudnának venni egy másik házikót. Rokonoknál nem akarják meghúzni magukat, senkinek sem szeretnének a terhére lenni. Ehhez azonban még sok pénznek kellene összegyűlnie. 

A pénzbeli felajánlásokat a Takarékbanknál nyitott számlára lehet átutalni. Számlaszám: 50453128–10006894. A közleménybe írandó: Tűzkárosult család megsegítésére.