Programokkal töltik meg az idősek hétköznapjait Besenyszögön

Az idősödő kezek meg-megpihentek, miközben a kelt tésztát formázták a Vehiculum-Ház nagytermében. Az intézménybe az Időről időre andragógiai programsorozat részeként körülbelül kéthetente térnek vissza a helyi idősotthon lakói. A meghirdetett alkalmakhoz a nappali ellátásban részesülők is csatlakozhatnak. Készítettek már a disznótoros leveshez csigatésztát, de különféle társasjátékokhoz, illetve kirakós délelőtthöz is csatlakoztak. Az egyik alkalommal a növényekkel ismerkedtek, a levelek tapintása a finommotorikát is fejlesztette. 

– Az időpontot mindig egyeztetjük, volt, amikor minden héten jöttünk, de időnként közbejön más program is – mondta Nagyné Donkó Gabriella, a Besenyszögi Idősek Otthonának vezetője. 

A programsorozat célja, hogy a szépkorúakat kizökkentsék a mindennapokból. 

Bár az otthonban is szervezünk minden délelőtt manuális vagy mentális foglalkozást, de a Vehiculum-Házban új környezetben, más típusú elfoglaltságokat végezhetünk. Nehezen mozdulnak ki lakóink, hiszen be kell ülni az autóba, ezt nem mindenki tudja megtenni, de aki tud, szívesen jön.

Van már egy állandónak tűnő mag, de a létszám folyamatosan alakul – részletezte. 

A legutóbbi csigatészta-készítéshez férfiak is csatlakoztak. 

Szeretnek jönni a lakóink, sokszor viszont nem is gondolják, hogy meg tudják csinálni, ami célt kitűzünk. A csigakészítés nem egyszerű művelet, nem mindenkinek sikerült elsőre, de például meglepően jól ment a férfiaknak, egyikük meg is jegyezte, hogy látszik az asszonyokon, hogy ki készített már ilyet, nekik ugyanis jobban ráállt a kezünk

– mesélte mosolyogva. 

A napokban ismét összegyűltek, most kelt tésztából tavaszváró virág készült. 

– Mire megérkeztünk, előkészítették a tésztát, a formázás a mi feladatunk – mutatott a szorgos kezekre. 

Sokan a járókeretre támaszkodva vagy ücsörögve alakították ki a minta szerinti vagy éppen az attól eltérő formákat. 

– Azt ne úgy csináld! – szólt át szomszédjának az egyik idősödő hölgy, majd a kezébe vette a kiszaggatott gombócot, kinyújtotta és megkezdte a virág formázását. Egy műanyag kupakkal megjelölte a közepét, majd villával laposra nyomkodta a szirmokat. 

– Itt most tésztát csinálunk, finom süteményt, majd ha megkóstolja, érzi milyen jól sikerült, és szép is – vont magához Zajacz Lászlóné. 

Erzsébet amíg tehette, minden hétvégén sütött a Budapestről hazalátogató unokáinak, most viszont csak ezek az alkalmak maradtak. 

– Én mondjuk ezt a tésztát nem ilyenre csináltam volna, elég lágy lett – mondta kissé kritikusan, ám mosollyal az arcán.

– Nincs minden ránk bízva, megmutatták, hogyan kell, és mi úgy csináljuk – mutatta a virágait. Arról is mesélt, hogy nem először jött el ilyen foglalkozásra. 

Már korán reggel készülődtem, de mondták, hogy csak tíz óra felé indulunk, izgatottan vártuk, mi lesz ma. Szeretek idejönni, alkalmazkodnak hozzánk, egyszerű asszonyokhoz is. A társaság is jó

– tekintett körbe Erzsébet. 

A délelőtt folyamán több tepsi finomság készült, míg azok sültek, néhányan társasjátékozni kezdtek. Az elsőre nehéznek tűnő játékkal is szívesen töltötték az időt a hölgyek, akik a kisült virágokból az otthon többi lakóját is meg­vendégelhették.