A két újszászi hobbicukrász igazi mesterműveket tett le a neves zsűritagok elé

Több mint tizenöt éve készít grillázs alkotásokat az újszászi Pásztorné Ónodi Erika, de úgy, hogy mindent magától tanult meg. Gyönyörű égetett cukorcsodáival már számtalan versenyen indult, és még egyikről sem tért haza érem nélkül. Egy hónappal ezelőtt Szolnokon, a Pelikán Kupán bronzérmet szerzett, a II. Maglódi Torta és Sütemény Fesztiválon pedig aranyat. Így már tizenhét éremmel büszkélkedhet, melyek között akad bronz, ezüst és két arany is.

– Nagy örömmel készültem a Maglódon megrendezett versenyre, hiszen ígéretesnek tűnt – idézte fel Erika. 

– Közel 150-en mérették meg magukat szerte az országból, és nagyon erős volt a mezőny, ugyanis az amatőrök sokszor a profi cukrászokat is megszégyenítő alkotásokat tesznek le az asztalra. Emellett a zsűri is neves cukrászokból állt össze. Podmaniczky Krisztina Kricky, kétszeres világbajnoki aranyérmes-, és olimpiai ezüstérmes cukrász, Enzsöl Balázs sztárcukrász, Herics Máté, Paraszt Szilvia és Nagy Viktória bírálta az alkotásokat.

A baromfiudvar inspirálta

Erika cukorba kevert szezámmagból, dióból és mákból készítette el grillázs alkotását, egy kakast. A zsűri ugyanis azt díjazza, ha többféle magból készül az égetett cukor, és minél több technikát használnak a versenyzők.– Ami inspirált, az a baromfiudvar, az óramű pontossággal ébresztő kakas, ami minden reggel megszólal. Úgy gondoltam, hogy a számos versenymunka közül kicsit kirívó lesz egy kakas a parasztudvarból – árulta el Erika. 

– A neve pedig Csámpás Peti lett. Azért esett erre a választásom, mert álló kakasnak indult, de amikor a lábát készítettem, kétszer is eltört a kezemben, így végül feladtam, és leültettem egy felborított tányérra. Úgy nézett ki, mintha járna, egyik lába elől, másik hátul, de amikor megláttam a végeredményt, rájöttem, hogy egész jól sikerült, én magam sem gondoltam volna, és a végén már örültem neki, hogy eltört a lába.

Egyébként összesen három napba telt, amíg megszületett a végső forma.

– A kakas alatt lévő széna húzott cukorból készült, és három órám ment el vele. Ez a technika teljesen új volt a számomra, most próbáltam ki először, ezért nagyon boldog voltam, hogy sikerült. A kakas tollait szív alakú mézeskalács kiszúróval készítettem, de kettétörtem őket, a többit viszont szabadkézzel alkottam meg. A színezést lazúrral terveztem, de az idő rövidsége miatt ételfestéket és csillámport használtam. A végén azonban kiderült, hogy jól döntöttem, mert így lett tökéletes, visszaadta egy színes tollú kakas képét. 

Sokat tanul a versenyeken is

Erika azért is szeret versenyekre járni, mert ott nagyon sok hobbicukrásszal találkozik, információt cserélnek, tanulnak egymástól, és új technikákkal is megismerkedhetnek a profik bemutatóinak köszönhetően. Emellett minden versenyen más a zsűri, és több szem többet lát.

– Amikor egy profi cukrász dicséri meg az alkotásom, az teljesen más, mint amikor az ismerősök teszik ugyanezt, és ha a zsűri hibát lát benne, megmondja, min kell javítani. Örülök, hogy megismerhettem a zsűri tagjait, ismerőseim is lettek a közösségi oldalon, így bármikor tudok tőlük tanácsot kérni – fejtette ki Erika, akit nagyon boldoggá tett az újabb aranyérem, és már készül a következő versenyre, a XII. Grillázs és Mézeskalács Majálisra, amit Lajosmizsén rendeznek meg május 28-án.

És hogy mi lett a grillázs kakas sorsa? Mivel Erika lánya most ballagott el a Szolnoki Szakképzési Centrum Petőfi Sándor Építészeti és Faipari Technikum és Szakképző Iskolából, a tanárok kapták meg búcsúajándékul.

Ez volt az első megmérettetése

A szintén Újszászon élő Gecse Sándornak ez volt az első versenye, ahol megmutatta mit tud. A 24 éves fiatalember kereskedelemben dolgozik, és ilyen végzettséget is szerzett, de közel két évvel ezelőtt elkezdte érdekelni a tortakészítés, azóta képzi magát.

– Nem jártam semmilyen tanfolyamra vagy gyakorlatra, mindent az internetről tanultam meg, általában angol videókból – mondta hírportálunknak Sándor. 

– Családtagjaimnak, barátaimnak, ismerőseimnek készítek tortákat, de az abszolút kedvencem, az esküvői torta. Leginkább ilyeneket szeretek alkotni, főleg ha teljesen szabad kezet kapok, és szabadjára engedhetem a fantáziámat. Főként a díszítés miatt kezdett el érdekelni a tortakészítés, hiszen az az élvezetes része, a piskótasütés és betöltés csak a kötelező fázis. Sokszor mondták már, hogy indulnom kellene versenyeken, de eddig nem mertem belevágni. 

Erre a megmérettetésre a Facebookon találtam rá, és úgy döntöttem, kipróbálom magam, de aztán mégis lemondtam, mert elbizonytalanodtam. Erika javaslatára azonban mégis belevágtam, hiszen ő is mondta, hogy ott a helyem

– emlékezett vissza Sándor, aki arról is beszélt, hogy hiába volt a verseny legtöbb kategóriája amatőr, ez az alkotásokon nem látszott meg, hiszen rengeteg gyönyörű és nagyon színvonalas munkát vonultattak fel a résztvevők.

Díjazták a több technikát

– A verseny során olyan pontozási rendszert használt a zsűri, mint a nagy cukrász versenyeken. Ez azt jelentette, hogy például volt olyan kategória, ahol nem is hirdettek első helyezettet, mert a versenyzők egyike sem érte el az ehhez szükséges százalékot – magyarázta Sándor. 

– Az én kategóriámban a zsűri tagjai a kivitelezést és a technikát is nézték. A legfontosabb azonban az volt, hogy az utóbbiból minél több fajtát vigyünk bele. Mivel az én kategóriám az extrém nevet viselte, nem volt kötelező, hogy ehető legyen belülről a torta, ezért hungarocellből készült formákat díszítettem fel, az viszont teljesen ehető anyagokból készült. Maximum két tortával lehetett nevezni, és én ezt ki is használtam, mert úgy gondoltam, hogy az első versenyemen olyat szeretnék alkotni, amitől majdnem mindenkinek leesik az álla. 

Két napig készültek a torták

Sándor fekete-arany színekben pompázó tortája a Sötét ragyogás fantázianevet kapta, míg a számtalan apró rózsaszín virággal borított másik remekmű a Tavaszi menyegző elnevezést érdemelte ki.

– Ezt a tortát már régóta terveztem megvalósítani, ha majd egy ismerősömnek esküvője lesz, de most a versenyre el is készítettem – fűzte hozzá Sándor. 

– Technikailag ezt sem volt egyszerű megalkotni, hiszen a sok virág elkészítése elég időigényes volt, de a zsűrinek inkább a fekete tortát szántam, mert azon több technikát alkalmaztam, olyanokat is, amiket az amatőrök közül nem sokan használnak. Tudtam, hogy a zsűri azokat a technikákat fogja jobban értékelni. Általában nem vagyok megelégedve a tortáimmal, de amikor megszületett ennek a kettőnek az ötlete a fejemben, úgy gondoltam, hogy ha kilencven százalékban hasonlítani fog erre a valóságban, már akkor is esélyes lesz a nyereményre, de végül száz százalékban tudtam kivitelezni azt, amit elképzeltem. 

A két torta összesen két napig készült, hiszen mindkettő egy méter körüli magasságú.

Sándor arról is beszélt hírportálunknak, hogy a versenyen neki legjobban az számított, hogy a színpadon a cukrász szakma legjobbjai dicsérték a munkáit, a kivitelezést, és ez mindennél többet ért neki. Az első megmérettetésén elért sikernek hála kedvet is kapott a további versenyzésre.