Jubileum

2022.05.17. 19:50

Egykori pályatársai köszöntötték a Szolnokon élő Nemes László volt ejtőernyőst

Hatvan esztendővel ezelőtt egy igen lelkes ejtőernyős csoport történelmet írt azzal, hogy tagjainak bátorságával, 1962. május 5-én, egy időben több rekordot is felállított. A hajdani csúcsbeállítás egyik elszánt résztvevőjét, a Szolnokon élő Nemes Lászlót a napokban barátai, egykori pályatársai, sport- és katonabajtársak köszöntötték a jubileum kapcsán.

Mészáros Géza

Nemes Lászlót (jobbra) szolnoki otthonában köszöntötték a hatvanéves ejtőernyős „csúcsugrás” jubileuma alkalmából. Képünkön Sánta Gábor ezredes, az MH 2-esek parancsnoka a Magyar Honvédség vezérkara nevében adott át emlékplakettet az obsitosnak Fotó: Nagy Balázs

Nemes Lászlót (jobbra) szolnoki otthonában köszöntötték a hatvanéves ejtőernyős „csúcsugrás” jubileuma alkalmából. Képünkön Sánta Gábor ezredes, az MH 2-esek parancsnoka a Magyar Honvédség vezérkara nevében adott át emlékplakettet az obsitosnak Fotó: Nagy Balázs

második világháborút követő években nem volt egyszerű újraépíteni a jeles múlttal rendelkező hazai repülést és ejtőernyőzést. Hogy ne vesszenek kárba az elődök által megteremtett értékek, ezért a hagyományok megőrzéséhez, a megszerzett tapasztalatok továbbadásához rettenthetetlen, kalandvágyó hősök kellettek. 

Az 1962. május 5-én felállított magyar ejtőernyős rekord története hatvan év távlatából is megsüvegelendő tett.

Aznap 10 óra előtt a magassági csoport a Ferihegyi Repülőtéren sorakozott fel, és az ejtőernyős orvosi érvényesség ellenőrzését követően megkezdte a beszállást a HA-MAE lajstromjelű IL–14-es repülőgépbe. 

Elsőként a 4500 méteres, azonnali nyitású csoport tagjai, Fekete Veronika, Hajdú József, Fenyvesi József, Vona János és Nemes László foglalták el helyüket a gépen. Majd őket követve, speciális ruházatban és oxigénkészülékkel felszerelve az Aradi András, Bakos István, H. Nagy Imre, Kovács György, Miklós László, Pozsonyi Imre, Rónai Mihály és Szabó Pál alkotta csoport.

Mindnyájan tapasztalt ejtőernyősök voltak, a magyar sport- és katonai ejtőernyőzés krémje. Az ugrás azonban a sok készülődés és tervezés ellenére sem volt veszélytelen. 
Az IL-14-es repülőgépnek az első próbálkozásnál vissza kellett térnie a budapesti repülőtérre a rossz idő miatt

– emlékezett vissza a jeles napra Nemes László.

– Nem sokkal később, Kapitány István pilóta határozott fellépésével újra felszállhatott a csapat a MALÉV-től bérelt gépen. A repülőgép ekkorra már tiszta időjárási körülmények között emelkedett a magasba Ferihegyről. Mi öten 4500 méteren elhagytuk a gépet. Tudni kell, hogy addig, normál felszereléssel általában 800–1200, ritkábban, extrémebb vakmerőséggel 2000 méterről ugrottunk, úgyhogy akkor ez a magasság is rekordnak számított. A többiek, közel háromórás emelkedés után elérték a 8070 métert. Útközben Kovács György egyéni ugrást hajtott végre.

Érdekesség, hogy az IL-14-es maximális repülési magassága 7000 méter volt, így emelkedésével Kapitány István pilóta is beállt a rekorderek közé.

A hétfős csapat pedig végül 8070 méter magasságból állított be magassági csoportos ejtőernyős ugrást: –45 fokos hidegben vetették ki magukat a gépből, megdöntve az 1955. április 30-án, egy Li-2 –esből, 6270 méter magasból történt ugrást. 

A két csoportból ma már a nyolcezresek közül a 84 éves Pozsonyi Imre, a négy és fél ezresekből pedig a 76 esztendős Nemes László él. 

Laci bácsitól megtudtuk, hogy az ő ötfős csapata a 4500 méterről történő ugrásnál azonnal nyíló ernyőkkel teljesített, míg a 8070 méteres rekordugrásnál százhuszonhat másodperces zuhanás után 800 méteren nyíltak ki az ernyők. Az akkori felszerelések ma már a szolnoki RepTár kiállításanyagában találhatók meg. 

Az akkori felszerelések nagyon kezdetlegesek voltak. A hatvanas években a legtapasztaltabb ejtőernyősök alig pár tíz ugrást hajtottak végre, ma már ezzel a számmal kinevetnének. Ha jól emlékszem, 1962 májusában nekem is „csak” 27 ugrás volt a hátam mögött

– mesélte.

– Nyíregyházán születtem, a rekordot még polgári ejtőernyősként állítottam fel. Engem 1964. no­vember 27-én vonultattak be katonának a helyi laktanyába, a harckocsizókhoz. Miután azonban 1965 januárjában áthelyeztek Szolnokra, egészen az 1991. szeptember elsejei obsitomig az MN 3100-as felderítőknél szolgáltam. A legendás Hüse Karcsival és egykori társaimmal számos versenyen és bemutatón vettünk részt. Aktív pályám során majdnem annyit ugrottam, mint a 4500 méteres rekordmagasságom, hiszen összesen 4328 ejtőernyős ugrást hajtottam végre – emlékezett vissza a jubileum kapcsán felköszöntött Nemes László. 

A hajdani rekordert egyébként a napokban Kereszturi László nyá. ezredes, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének alelnöke, dr. Sipos István nyá. ezredes, a Magyar Ejtőernyősök Szövetség (MESZ) elnöke, Szabovik Zoltán nyá. alezredes, az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezetének elnöke, valamint Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka nevében Sánta Gábor ezredes, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár parancsnoka látogatta meg, és adományozott számára emléktárgyakat. 
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában