Beszélgetés

2022.05.28. 06:55

Hetven éve az Új Néplappal indít minden napot a szolnoki Kocsis Imréné

Örömmel tölti el szerkesztőségünk tagjait, hogy máig sokan olvassák az Új Néplapot, viszont az ritkaságszámba megy, hogy valaki idestova hetven(!) éve velünk indítson minden napot. Márpedig Kocsis Imréné ilyen, a szolnoki hölgy 1952 decembere óta fizet elő a lapra, és annak elődjeire.

Köllő Judit

A szolnoki Kocsis Imréné 1952 decembere óta fizet elő az Új Néplapra, és annak elődjeire Fotó: Nagy Balázs

A szolnoki Kocsis Imréné 1952 decembere óta fizet elő az Új Néplapra, és annak elődjeire Fotó: Nagy Balázs

Huszonegy éves voltam, amikor megrendeltem a Néplapot

– idézi fel a régi emlékeket kutatva Kocsis Imréné. 

– Arra már nem emlékszem, hogy milyen cikkeket tartalmazott az első újság, amit előfizetőként kezembe vettem, viszont azt kifejezetten szerettem akkoriban, hogy képregények is megjelentek benne. Sajnálom, hogy manapság nem találok ilyesmit az oldalakon. Nekem már szinte olyan ez a napilap, mintha családtagom lenne, hiszen minden reggel egy könnyű kávé mellett olvasgatom. Elsők között az aktuális híreket, tv-műsorokat és ínycsiklandó recepteket tekintem át. Merthogy én is rengeteget sütöttem – magyarázza. 

– A férjem állandóan dolgozott, hogy eltartsa a családot, jómagam pedig a gyerekeket neveltem és a háztartást vezettem. Mindig is a gyerekeim és a férjem voltak a legfontosabbak számomra, így folyton sütöttem-főztem, hogy kedvükre tegyek. Számtalan kelt tésztát készítettem, még olyan is előfordult, hogy esküvőkre csináltam süteményeket és tortákat, mert örömet leltem az elkészítésükben. 

A szolnoki szépkorú szerencsésnek érzi magát, amiért számos unokával és dédunokával áldotta meg a sors. 

– A férjemet – akivel ötvennyolc évig voltunk házasok – tizenhárom éve vesztettem el – mutat a falakon lévő képekre. 

– Jó ideje egyedül élek tehát, azonban a lányom és fiam nap mint nap járnak hozzám, hogy gondoskodjanak rólam. Boldoggá tesz, hogy három lányunokám, valamint két fiú dédunokám gyakran meglátogatnak. Születésnapomon például eljön az egész család, és együtt ebédelünk, majd beszélgetünk. Mindez azért is jelent sokat számomra, mert időskorukra többen egyedül maradnak, de az én gyermekeim fontosnak tartják, hogy mindig találkozzunk. Ez egy jó visszajelzés. Mindig próbáltuk úgy nevelni őket, hogy egyben tartsák a családot, és ne hagyják szétszakadni azt, hiszen az ember életében ez a legfontosabb. 

Kocsis Imréné azt is elárulta hírportálunknak, hogy nem áll távol tőle az írás sem, hiszen több mint negyven éve naplót vezet mindennapjairól. 

– Sokszor hívnak telefonon a szeretteim, hogy keressek vissza egy régi emléket, mert ők már nem tudják, hogy miként is történt pontosan. Erre én csak felütöm a naplómat, és már mondom is – meséli mosolyogva. 

– Mindennap előveszem a naplómat, és lejegyzem az aznapi történéseket, sőt, olyan is előfordul, hogy nekrológot írok az elhunyt rokonaimról. Bár nehézkesen mozgok, de így is próbálom tartalmasan eltölteni a mindennapokat. Nagyon szeretem például a virágokat, a lányoknak mindig azt mondom, hogy sose teljen el úgy nap, hogy nincs virág az asztalon. Szépségük felvidítja az ember lelkét. Sajnos a kertbéli teendőkhöz már nincs energiám, de korábban imádtam ott tevékenykedni. Mára viszont szívesebben végzek könnyebb munkákat, és nézem a kedvenc műsoraimat, melyek kikapcsolnak és feltöltenek – avatott be mindennapjaiba Kocsis Imréné.

A kilencvenegyedik születésnapját szombaton ünneplő szépkorút péntek délelőtt kerestük fel otthonában, és minden kollégánk nevében egy kis ajándékkal is kedveskedtünk neki, amit Köllő Judit újságíró adott át Fotó: Nagy Balázs

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában