Időnként kudarccal zárulhat a közös játék, de ez nem baj

A társasjátékozás idillinek festett képe hamar megdőlhet egy családban, ha a gyermek nehezen viseli a kudarcot. Nem ritka a tábla felborítása, a kocka elhajítása vagy éppen a duzzogó elvonulás.

De mit tehet a szülő ebben a helyzetben?

Krajnyákné Csorba Fanni szolnoki viselkedéselemzővel arról is beszélgettünk, hogyan oldható fel a játék közben kialakult feszült helyzet.

Nem kirívó eset, ha a kisgyermek társasjátékozás közben egy szerencsétlenül sikerült dobás után feláll az asztaltól, akár fel is borítja a táblát. A legkisebbekben erősen munkálkodik a versenyszellem, mely személyiségtípustól függően kinél jobban, kinél kevésbé jelenik meg.

Többkomponensű a kudarc, fontos, hogy a család hogyan áll hozzá. Ha az életben nem közvetlenül kimondva, hanem közvetetten utalva a szülő is hasonlóképpen éli meg a sikertelenséget, akkor a gyermek is ezt a mintát követi. A félresikerült helyzet kezelése ugyanis épp olyan tanulási folyamat, mint a cipőkötés

– mondta bevezetésképp Krajnyákné Csorba Fanni szolnoki viselkedéselemző.

Az érzelemszabályozás a gyermekeknél nem feltétlenül működik megfelelően. Hagyni kell, hogy kimutassák bánatukat, csalódottságukat, viszont érdemes rávezetni őket, hogy megfelelő módon vezessék le dühüket.

– Élje meg az érzéseit, ennek helye van. Annak viszont, hogy milyen módon fejezi ki, határt kell szabni. Többféle indulatkezelés adott, egyebek mellett például egy papír összetépése vagy egy párnába bokszolás – ezek közül érdemes olyan választani, ami a család számára elfogadott. Abból lehet építkezni, hogy megértetjük vele, fogadja el, hogy nem sikerült, utaljunk a legközelebbi alkalomra. Az olyan gyermekeknél, akik nehezen tűrik a kudarcot, elhatalmasodnak az érzelmek, érdemes félretenni a szerencsére alapozó játékokat. Ilyenkor jól jöhetnek a napjainkban népszerű kooperatív típusok, itt nem egymás ellen, hanem egy célért játszanak, a testvérek között szinte csapatépítésként is működhet – javasolta.

Akkor viszont, ha klasszikus társasjátékba fog a család, és például a Ki nevet a végén? kerül az asztalra, nem minden esetben célravezető nyerni hagyni a gyermeket.

– Nem kell megóvni őket a kudarctól, csak megmutatni, hogy működik annak elviselése. Ha pedig ez nagyon nem megy, érdemes önvizsgálatot tartani, hogy nekünk, szülőknek mi a közvetített üzenetünk, így válhat a társasjáték egy igazán jó és élménydús szabadidős lehetőséggé – emelte ki. A társasjátéknak – mint ahogyan a nevében is benne van – éppen az lenne a lényege, hogy a közösség, például a család tagjai együtt tölthessék vele az időt, a valahova tartozás érzését nyújtva. A korosztálynak megfelelő kiválasztás is kulcsfontosságú lehet.

– Előfordulhat, hogy azért borul ki a gyermek, mert az adott szabályt nem érti, és cikinek tartja kimondani. Jó lehetőség a szabályok korosztályhoz igazítása is – tette hozzá Krajnyákné Csorba Fanni.

Bizonyos helyzetekben szakemberre is szükség lehet

A társasjátékok zöme leképezi a nagyvilágban gyerekekre váró érzelemhalmazt az örömtől a bánatig. Ha a kiborulás és a düh elviselhetetlen egy-egy kudarc kapcsán, érdemes szakemberhez fordulni. És bár felnőttként sem mindennap egyformán éljük meg a sikertelenséget, a jelekre oda kell figyelni.

Az ilyen esetekben a probléma mélyebben gyökerezik, és nem feltétlenül csak a játék hibája. A folyamatosan nagyon erős kitörések, általában az iskolában is kiütköznek

– mondta Krajnyákné Csorba Fanni szolnoki viselkedéselemző.