Ritka felvételeken a Széchenyi-lakótelep születése – videóval

– (Köz)történetek sorozatunkban hat-hét percben dolgozunk fel érdekes témákat levéltári dokumentumok alapján. Most a város legnagyobb lakótelepéről készítettünk videót Bagdi Róbert anyaga alapján – árulták el hírportálunknak a kisfilm levéltáros készítői, Szabóné Maslowski Madlen és Mucsi László, akik arról is meséltek, miért az egykori Kisgyep területét választották a lakótelep helyéül.

Szóba került az Alcsisziget is, végül a Kisgyepet választották

– Ezt a területet már a háború előtt – mint a város X. kerületét – belterületté nyilvánították. Ebből akkor még nem sok látszott, mivel ezen a ritkán beépített részen a legszegényebbek éltek, ráadásul az aluljáró megépítéséig a vasút is elvágta a várostól – sorolta Mucsi László. 

Aki oda akart menni, annak a síneken kellett átmásznia.

– Azonkívül valamikor itt egy jókora tó is volt, és a magas talajvíz miatt nehezen lehetett erre a helyre nagyobb épületeket emelni... Ezért szóba került az Alcsisziget is, végül azonban a Kisgyep mellett döntöttek.

Hozzáláttak a tervezéséhez, az első elképzelés ‘69-ben öltött testet. 

Végül nem valósult meg a tó közepére álmodott toronyház

– Az 1969-ben készült első terv soha nem valósult meg – mutatta meg hírportálunknak a makett fényképét Mucsi László. – Abban mai szemmel nézve elég vad dolgok voltak... Egy nagy kiterjedésű tavat képzeltek a lakótelep közepére, ami a talajvíz összegyűjtése mellett hűtötte volna a városrészt. A zöldövezet felett lábakon álltak volna a panelházak, a lakószintek az első emeleten kezdődtek volna, úgy, hogy a lakások a terület fölött lebegtek. A tó közepére pedig olyan toronyházat gondoltak, ami a lakások mellett víztoronyként is szolgált volna...

– A másik érdekesség, hogy az egész autómentes övezet lett volna – egészítette ki az elmondottakat Szabóné Maslowski Madlen. – Úgy gondolták, hogy egy, a házakat övező körgyűrűn zajlik majd a forgalom, ahol a lakók a buszról leszállva, befelé haladva magukhoz vehették volna az iskolából, óvodából a gyerekeket, bevásárolhattak volna az üzletekben, és így jutottak volna el az otthonukba.

Hiányzott a vécédeszka, nem nyíltak a beépített szekrények

– 1971-ben ugyan kezdődtek a területrendezési munkálatok, de ‘72-ben már beruházási stopot rendeltek el a városban. Mire ez a történet a tervezéstől a megvalósításig jutott, addigra teljesen új, a ma látható, egyszerűbb terv készült el. A lakások számát háromnegyedére csökkentették.

Mindeközben rengeteg problémáról is szól az emlékezet…

– Mint arról a korabeli Néplap is rendszeresen cikkezett,  az első lakásoknál rengeteg műszaki problémával szembesültek. Olyanoktól kezdve, hogy hiányzott a vécédeszka, nem nyíltak a beépített szekrények, vagy az összes ablakot újra kellett szigetelni – sorolta a gondokat Szabóné Maslowski Madlen. 

Emellett az első lakók még egy építési területen érezhették magukat, mindent elborított a sár, nem voltak járdák, mindenfelé munkagépeket, építőanyagot lehetett látni. Még az első ABC-bolt is csak hónapok múlva nyílt meg egy fabarakkban, addig még bevásárolni is csak a városban kellett...

Erkélyre kötött ló, lépcsőházi tábortűz: igazak a legendák?

A város vezetésének 1985-ben már nem a terjeszkedés volt a koncepciója, hanem a meglévő városrészt próbálták minél komfortosabbra, minél élhetőbbre varázsolni, mert már nem akartak tömegek odaköltözni. Például azt is a régi Néplapokban találták a szakemberek, hogy a lakáshirdetésekben rendre szerepelt ez a sor: „kivéve Széchenyi”...

Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy van-e valami nyoma a lakótelepről szóló olyan legendáknak, mint például az erkélyre kötött ló, vagy a lépcsőházban rakott tábortűz.

– Tulajdonképpen igen, de nem teljesen ilyen formában – válaszolt Mucsi László. – Erről is inkább a sajtóból lehet értesülni. Erkélyre kötött ló nem volt, viszont dögtemetőről valamikor írtak a Néplapban, arról, hogy a lakóházak mellett döglött lótetemek fekszenek. Arról is többször cikkeztek, hogy rendkívül sok a szemét az utcákon...