Tóthné Szucsáki Hajnal Ildikó számára diákjai eredményei jelentik az igazi sikereket

– Marosvásárhelytől harminc kilométerre, Görgényszentim-rén születtem, az általános iskolát is ott végeztem. Előbb óvónő, majd tanító, felsőben matematika szakos tanár akartam lenni – idézte fel Tóthné Szucsáki Hajnal Ildikó, akinek a matematikaórák mindig örömet és sikerélményt jelentettek, sokat tudott ugyanis segíteni osztálytársainak, és a versenyeken is rendre eredményesen szerepelt. Temesvárra járt főiskolára, matematika–fizika szakra. 

– Miután végeztem, egy évet tanítottam. Akkortájt ismertem meg leendő férjemet (Tóth Barnát – a szerk.), egy év után átjöttem hozzá Magyarországra. Tiszaföldváron dolgoztunk három évet, 2000-ben horgonyoztunk le Karcagon, mikor a református általános iskola indult. A férjem tanított, én gyesen voltam, az igazgatónő pedig kérlelt, hogy szülés után tanítsak náluk matematikát és fizikát. 

A két fiunk azóta felnőtt, a nagyobbik a műszaki egyetemen végzett építőmérnöki szakon, a kisebbik harmadéves műszaki menedzser szakos.

– Férje a Karcagi Nagykun Református Gimnázium igazgatója, otthon mennyire téma az iskola? 

– Mindent meg szoktunk beszélni, és támogatjuk egymást. Úgy gondolom, nem jött volna az eredmény, ha nincs mögöttem egy olyan biztos háttér, ami ezt lehetővé teszi. Együtt dolgozunk, sokszor éjszakába nyúlóan is. Emlékszem, anno a szüleim fájó szívvel engedtek el Magyarországra, de amikor megismerték Barnát, eloszlottak a kételyeik, mert látták, mennyire szeret, és ez apukámnak elég biztosítékot jelentett – árulta el Tóthné Szucsáki Hajnal Ildikó, aki nagyon jó kapcsolatot ápolt a most elballagott nyolcadikos diákjaival. 

– Minden osztályomat szerettem, de valahogy velük rendkívül szoros kapocs alakult ki a Covid alatt. Szorgalmas diákok alkották az osztályt, kicsit olyanokká is váltak, mint amilyen én vagyok, maximalistává, száztíz százalékot próbáltak kihozni magukból. 

A matematikát nem lehet humor nélkül tanítani, de fegyelem és munka van az óráimon.

– A két fiamat is tanítottam, velük sem kivételeztem, ügyesek voltak, országos döntőt is nyertek, büszke vagyok rájuk. A maguk területén mindketten sikeresek. A kisebbik most is táncol a karcagi Biljana Bolgár Táncegyüttesben. 

– Mi jelenti az ön számára a kikapcsolódást? 

– Most a nyaralás otthon, de rendszeresen járunk színházba, de egy jó könyv is bármikor ki tud kapcsolni. Szeretjük a Balatont, viszont az igazi feltöltődést a férjemmel közös erdélyi túrázás jelenti. Ezenfelül nagyon szeretek sütni-főzni, anyósomtól eltanultam számos hamisítatlan karcagi receptet, de persze az erdélyieket is becsempésztem a konyhánkba. Ünnepekkor általában erdélyi csorbalevest és töltött káposztát, zakuszkát, illetve karcagi ferdinándot készítek – árulta el Tóthné Szucsáki Hajnal Ildikó, akit a díj átvételekor hatalmába kerítő érzésekről is kérdeztünk. 

Nem számítottam rá, nagyon meglepett már a felterjesztés is. Úgy gondolom, saját munkám mellett tanítványaim országos dobogós eredményei is hozzájárultak ehhez.

– Legbüszkébb talán a nyolcadikosaim Javíts egy jegyet! pályázaton elért országos első helyére vagyok. Hatalmas élményt jelentett a budapesti díjátadó és a jutalom, a miskolci Kamaszfesztiválon való szereplés. Remélem, a leendő ötödikes osztályom tanulói is ilyen sikeresek lesznek majd.