Forma-1-es versenyzők közelében dolgozhatott a szolnoki diák a Magyar Nagydíjon

Vona Bálint idén szeptemberben tölti be tizennyolcadik életévét. Előrehozott születésnapi ajándékként is felfogható lett volna számára az idei Magyar Nagydíjon történő szurkolás, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium végzős diákja azonban elsősorban fiatal munkavállalóként járt élete első F1-es versenyén.

– Ha jó néhány évvel ezelőtt érkezett volna az ajánlat, hogy ingyen részt vehetek valamely Magyar Nagydíjon, nem biztos, hogy kapva kaptam volna az alkalmon. Sok egyéb sportág még jobban érdekelt. Én például korábban a Szolnoki Dózsa korosztályos csapataiban vízilabdáztam. Viszont épp a hajdani pólózásnak köszönhetem, hogy idén testközelből szerezhettem élményeket az egyre inkább a szívemhez közeli Formula 1-es világból – mondta.

– Egyik legjobb barátomnak és egykori vízipólós csapattársamnak, Tigyi Ádámnak az édesapjától kaptuk meg többen azt a lehetőséget, hogy ha a helyszínen segítünk cégének a jégkrémárusításban, akkor nem csupán térítésmentesen lehetünk ott a Hungaroringen, hanem a munkánkért még pénzt is kapunk. Nagy köszönettel vettük a kezdeményezést – beszélt az előzményekről is Bálint, aki barátaival a csütörtöktől vasárnapig tartó hosszú hétvégén a Magyar Nagydíjon dolgozott.

A fiatalember arról is szólt, hogy pár esztendeje kezdte el követni a Forma 1-es futamokat. A jelenlegi pilóták közül a favoritjait is megnevezte: a holland Max Verstappen, a mexikói Sergio Perez és a spanyol Fernando Alonso személyében. „Elsőre” azonban nem sikerült a kedvencei közelébe férkőzni.

– Ma már a kiváltságosaknak is nagyon nehéz testközelbe kerülni a pilótákhoz, vagy betérni a boxutcába, paddockokba. A VIP-személyeknek sem egyszerű. Szigorú szabályok vannak, s azt, hogy milyen területet, szektort járhat be egy-egy ember a Hungaroringen belül, azt a belépőjegye, kártyája mutatja. A mi jégkrémes árudánk a bronz szektorban volt, de szerencsések voltunk, mert jobban ráláttunk egy adott versenyszakaszra, kanyarra, sikánra, mint a gold vagy silver kártyások. Merthogy a futam alatt volt időnk és lehetőségünk nézelődni is. 

– Mi a verseny idején nem tudtunk a garázsokig elmenni, így csak messziről láthattuk a pilótákat. Egy biztonsági őrként dolgozó ismerősünk mutatta a baseball-sapkáját, amelyen jó néhány versenyző autogramját sikerült megszerezni. Az egyik nap estig várt, hogy egy átjárónál találkozhasson a ki-bejáró pilótákkal – mesélte a szolnoki gimnazista. 

A fiatalember arról is beszámolt, hogy minden nap telt ház volt a Hungaroringen. A Forma 1-n kívül F2-es, F3-as és női futamok, versenyek is voltak, illetve számos kiegészítő program szórakoztatta a nagyérdeműt. Bálint elmondta, hogy a korábbi, járványoktól terhes évek után idén minden néző kiéhezve várta, fogadta a száguldó cirkusz mutatványait.

Szombaton igen esős volt az idő, de még a versenynapon, vasárnap is borult volt az ég, olykor szemerkélt. De senki nem panaszkodott! Akinek volt, az előkapta az esernyőjét, vagy esőkabátot húzott, és vidáman jött-ment, beszélgetett mindenki. Nagyon sok holland szurkolót láttam, de németek, britek, csehek, horvátok, románok és szlovákok is szép számmal érdeklődtek az események iránt. Úgy vélem, eddigi életem legjelentősebb élménye volt a 37. Magyar Nagydíj. Ha lesz lehetőségem, a következőre is eljövök, s ha még merészebbet álmodok, akkor valamelyik külföldi futamot is jó volna végignézni. De akár végigdolgozni is…

– mondta Bálint.