Elképesztő felvételeken örökítették meg a Tiszában nyugvó hajóroncsokat

A Dunán még évtizedekkel a háború után is van mit keresni a folyó medrében, írtunk róla a minap. Bár a hajózási útvonalat amint lehetett, azonnal megtisztították a hajó- és hídroncsoktól, még napjainkban is hevernek ilyen emlékek többek között megyénk folyójában, a Tiszában is. 

Évekkel ezelőtt került a kezembe Kácsor László Vízi barangolások című könyve. Amint kinyitottam, azonnal odavonzotta a tekintetemet egy, a Tiszán készült megdöbbentő felvétel, egy néhai gőzhajó vízből fölmeredő lapátkerekének szomorú maradványa. Akkor még élt egy idős ismerősöm, az anyai ágon Szolnokról származó Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány, aki a háború után jó ideig keresgélte a folyóink fenekén lapuló aknákat, majd hajóroncsokat, így a kép alapján tőle tudtam meg a Tisza egyik megrázó történetét, a Dömös gőzös históriáját. 

Végül, hogy ne kerüljön az ellenség kezére, a kapitány megkísérelt vele Tokaj felé menekülni, de a németek a vele együtt hajózó Délibáb motorossal együtt Kiskörénél felrobbantották. A Dömöst a háború után kora és rossz állapota miatt már nem is próbálták kijavítani, hanem 1948-ban ócskavasként szétvágták. Kácsor László fotója volt valószínűleg az utolsó híradás róla. 

A Délibábnak ezzel szemben már változatosabb utóélet jutott. Az 1938-ban a csehektől vásárolt és sokáig személyszállító hajóként szolgáló vízi jármű, miután a háború után kiemelték a Tiszából és kijavítva ismét szolgálatba állították, végül a sors fintoraként 1984-ben szakszerűtlen kikötés miatt újra ugyanott süllyedt el, ahol már egyszer megjárta a Tisza fenekét. 

Amikor a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szívességéből Mészáros János fotós kollégámmal hajóroncskeresőben Kiskörétől Szolnokig végigjárhattuk a folyót, ez a ma is látványos hajómaradvány volt a kiinduló állomásunk. Rajta kívül Szolnokig még két part menti uszályroncshoz volt szerencsénk. Az egyik iszappal színültig telve, Tiszabőnél hevert a bal parton, a másik akkor látott uszályroncs, a néhai 306-os sorszámú vízi jármű pedig Szolnok alatt lapult, szintén a part mellett. Bár a háború után több mint tucatnyi hajóroncsot vettek számba a folyó medrében, nekünk már csak ennyit sikerült szemügyre vennünk. 

Ettől függetlenül bizonyára sok titkot őrizhet a folyó iszapja, Petneházy kapitány saját, 1946-ban kelt nyilvántartásából annak idején 1919-től kezdve legalább nyolc gőz- és motoros hajót, nyolc állóhajót és huszonhárom uszályt sorolt fel azokból a vízi járművekből, melyek valamikor megjárták a Tisza mélyét. 

Rajtuk kívül még nem esett szó a szőke folyó más, részben az utóbbi időkben megismert titkairól, az egykori fahajók maradványairól, melyekből néhányat szintén őriz a folyó medre. A gőzhajózás 19. századi beindulása előtt csak fahajók jártak a Tiszán, melyek még a második világháború utáni újjáépítésből is kivették a részüket. Csak utána tűntek el teljesen a folyóról, s belőlük is őriz legalább hármat Szolnok környékén a Tisza. 

Ma is ez rajzolja ki az elkorhadt hajó körvonalait a víz tükre alatt. 

Egy régi világ emlékét őrzik

A Tisza medrében Szolnoknál pihenő bőgős hajók nagyon nagy értéket jelentettek annak idején, a belőlük élő hajósgazdák tehetős polgárai voltak a városnak. Ők, és a vízimalmok tulajdonosai lakták ugyanis Szolnok legszebb részét, a Tiszának futó mai Szapáry utcát. Az ismert, és talán még ismeretlenül a folyó iszapjában rejtőzködő hajókon kívül még egyikük máig fennmaradt háza is őrzi az utca közepe táján az egykori tiszai hajós világ emlékét.