Hatvan éve érettségizett a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium egyetlen lányosztálya

Lányok a fiúgimnáziumban – hatvan éve érettségizett a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium egyetlen hölgyekből álló osztálya. Az egykori diákok kezén és arcán mára ráncok futnak végig. Ötévente gyűlnek össze, hogy élményeiket megosszák egymással, a minap ismét az anekdotáké, visszaemlékezéseké volt a főszerep.

Dénes Lászlóné Jászjákóhalmán született, a gimnáziumot negyvenhat diáktársával együtt 1958-ban kezdte.

– Akkoriban a többségünket gimnáziumba irányították. A mi osztályunk nem fért el a lányok között, ezért az akkori Lehel Vezér Fiú Gimnáziumban helyeztek el bennünket. Az osztály létszáma negyvenhét fő volt, harmincnyolcan érettségiztünk, tizenöten találkoztunk most, hatvan év múltán – mesélte Dénes Lászlóné.

– Minden nap készülni kellett. Nem tudtuk, mikor felelünk, izgultunk. Vigyázni kellett, mert előfordult, hogy fél évig csak egyszer került ránk a sor, és akkor az az egy jegy lesz a meghatározó, ezzel kényszerültünk tanulásra. Aminek meg is lett az eredménye, az osztályból ugyanis négy orvos, egészségügyi szakdolgozók, kiváló pedagógusok kerültek ki, mindenki helytállt az életben – utalt a közösségre.

Mivel öt évente találkoznak, mindent tudnak egymásról. A mostani összejövetel mottójául azt választották: „Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! / A többivel megbirkózom magam…”

– Szépen emlékeztünk vissza a jó dolgokra, a diákcsínyekre, az életünk részleteire. Olyan dolgok jöttek elő, amin nagyokat nevettünk. A tornaterem például a folyosó végén volt, a fekete nadrágra és pólóra fel kellett venni az iskolaköpenyt, hogy a fiúk nehogy meglássanak bennünket – emlékezett vissza mosolyogva. Hozzátette: a lányok hozzájárultak a fiúk neveléséhez.

– emelte ki.