2022.12.26. 07:25
A szeretet volt a miklósi Ács család legszebb karácsonyi ajándéka
A törökszentmiklósi Ács család már hetekkel karácsony előtt ünnepi díszbe öltöztette otthonát. Katalin mama négy éve a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülője, jelenleg öt, családjából kiemelt gyermeket nevel. A házban nemcsak azért nagy a nyüzsgés, mert vendéget vártak, gyermekei és unokái is szívesen töltik nála az időt. A szentestére hetek óta készülnek.
Az ünnepvárás csodáját is együtt élték át a család tagjai
Fotó: Gémes Sándor
Karácsonyi zene és mézeskalácsillat fogadott, amikor beléptem az Ács család otthonába, pedig még néhány nappal szenteste előttre időzítettem a látogatást.
– Oh – legyint Katalin. – Nálunk már november eleje óta felcsendülnek a megszokott dallamok, a gyerekek nagyon szeretik a karácsonyt.
Ács Katalin négy éve a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülője, öt kislurkó cseperedik a „szárnyai" alatt.
A szentestére három gyermeke családjaikkal érkezik, a hat unoka jól kijön a többiekkel. Beszélgetés közben épp belemerülünk, hogy miként is zajlik náluk az ünnep, amikor a legkisebbek közül egy-egy mindig odakucorodik a kanapéra. A legbátrabbnak a hétéves Reni tűnt, aki hamar megosztotta velem, hogy Jézuskától egy fürdethető babát kért.
– A mama kérte, hogy rajzoljunk, vagy írjuk le, amit szeretnénk – hadarta egy szuszra Reni. Gyorsan be is szaladt a szobába, hogy kedvenc, zenélő, porcelánarcú játékát kihozza és megmutassa. Aztán ahogy teltek a percek, még azt is felajánlotta, hogy szívesen énekelne nekem. Bele is kezdett a Kiskarácsony nagykarácsony című dalocskába, amihez többen csatlakoztak. Aztán a nagyobbak is kedvet kaptak, hirtelen már-már úgy éreztem, mintha én is ennek a szerető, nagy családnak a tagja lennék. Körbepillantva láttam, hogy az ajtófélfákat már fenyőágak és apró gömbök díszítették, a takaros kis otthon lakói szerint nem lehet elég korán elkezdeni az ünnepre hangolódást.
– Ezt még anyukámtól tanultam, mi is minden évben feldíszítettük a lakást. A fenyőágakat és a színes gömböket már november végén, december elején kiakasztgattuk, és a zenét is hamar ünnepire váltottuk – mesélte Katalin, aki szerint a készülődés a tervezéssel kezdődik, majd a bevásárlással folytatódik.
Már be is szerezték a menühöz a halat, az asztalról a töltött káposzta sem maradhat el, melyhez az alapanyagot maguk savanyították.
– Gumicsizmában lépegettünk rajta, aztán behozta a mama és megkóstoltuk, szerintem nagyon finom – kapcsolódott a beszélgetésbe a tízéves Rebeka.
– Nekem nem ízlik, tudod mi a kedvencem? – fordult felém Reni. – A kelbegríz – mondta határozottan. Persze pontosan értem, milyen ételről van szó.
Nem egyszerű hát ennyi különböző ízlés szerint főzni, azért a szenteste klasszikus ételei ellen végül mégsincs kifogás. A szorgos kezek közben a konyhában nekiláttak a kókuszkocka bevonásához, valamint a korábban kisütött mézeskalácsok feldíszítéséhez. Készült fenyőfa, szív, ember figura is, a gyerekek lelkesen kínálták körbe a vendégeknek a süteményeket.
Fotós: Gémes Sándor
A téli szünet közeledtével a tizenhárom éves Miklós és húga, a kilencéves Hajni, valamint a tízéves Rebeka és testvérei, a nyolcéves Viktor, illetve a hétéves Reni izgatottan várják a szentestét, huszonnegyedikén délután együtt díszítik fel a karácsonyfát a nappaliban.
A családban cserélgetik a díszeket, idén ezüst és rózsaszín gömbök lógnak majd rajta. A szokások szerint náluk a Jézuska az éj leple alatt érkezik meg.
– Az első nálunk töltött ünnepükön nagyon kicsik voltak még. A férjemmel késő este díszítettük fel a fát, a Jézuska meghozta az ajándékot. Viktor nem bírt magával hajnalban, amikor felkelt, meglátta a meglepetéseket és felkeltett mindenkit. Úgy jöttek a szobából, hogy alig érte a lábuk a földet, teli hangerővel ordítottak: „Mama, gyorsan kelj fel, megjött a Jézuska!”. Ki is bontották azonnal az ajándékokat, de vissza is csomagolták – emlékezett vissza meleg szívvel Katalin.
A téli szünet napjai egyébként a hétköznapokhoz hasonlóan igen mozgalmasan telnek náluk, szenteste a szülői házban gyűlik össze a család apraja-nagyja, majd a két ünnep között Katalin gyermekeit látogatják meg.
Élményekkel gazdagítja a gyerekeket
Ács Katalin négy évvel ezelőtt lett nevelőszülő, sógornője már korábban is győzködte, mert alkalmasnak találta rá.
– Attól tartottam, hogy nem lesz türelmem, de nem így lett. Ennek a hivatásnak a jó oldalát csak érezni lehet. Amikor ránézek ezekre a gyerekekre, az jut eszembe, ha én nem lennék nekik, milyen sorsuk volna. Igyekszem minél több élményt átélni velük, én is ezt tanultam az apukámtól – mélyült el gondolataiban Katalin.
