„Mint egy süveg olly láng jött ki az istálló tetején”

2022.12.04. 13:56

Egy zengzetes kunsági török-magyar incidens emléke a megyei levéltárban

Máig úgy tudjuk, hogy a hódoltság korát lezáró 1699-es karlócai békével a török végképp búcsút mondott nálunk a kapufélfának. Ezzel szemben a megyei levéltár egyik iratkötege egy száz évvel későbbi török-magyar csetepatéról szól a Kunság közepén. Igaz, amint azt Horváth Gergő levéltárigazgató-helyettes közzétette, akkor már nem a világhódító Szulimán hatalmas seregével, hanem csak alig több mint száz kontyossal akasztottunk bajszot, de mi mentünk elé a pofonnak. Szerencsére kár is csak egy istállóban esett, és három sebesülttel úsztuk meg a kalandot.

Szathmáry István

Horváth Gergő levéltáros

Fotós: Mészáros János

– Hogyan kerültek még száz évvel hazamenetelük után is törökök hozzánk? – kérdezem a régi históriát közzétevő levéltárost.

– Az eset előzményeként meg kell említenünk, hogy a mifelénk „kalapos királyként” is ismert II. József császár Nagy Katalin cárnő szövetségeseként 1788-ban hadat üzent a Török Birodalomnak. Sok haszon nem származott a dologból, mivel a hadjárat minimális sikere mellett a császár is hamarosan belehalt a harctéren szerzett betegségébe, így a háromévnyi hadakozást lezáró békeszerződést sem ő kötötte már meg III. Szelim szultánnal. Az oszmán uralkodó követe azután Magyarországon keresztül utazott Bécsbe a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételére.

– Ha a török békével jött, hogyan lett mégis veszekedés a dologból?

– A korabeli források szerint az incidensre nem a törökök és a császáriak, hanem a törökök és a kiskunhalasiak között került sor, mutatja az erről szóló korabeli jegyzőkönyveket Horváth Gergő – Eba-Bekir-Ratib effendi török követ népes, 112 főt számláló kísérete 1791-92 fordulóján utazott a Magyar Királyságon keresztül Bécsbe és a Helytartótanács a békére tekintettel kényesen ügyelt arra, hogy a nekik szállást adó magyar települések a törökök óhajait a legnagyobb mértékben kielégítsék. A vármegyéket levélben értesítették a követ igényeiről, aki a Kiskunságon, a Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Kiskunlacháza útvonalon át vonult kíséretével. Az incidens 1792. január 20-án Kiskunhalason esett meg, ahol a település kvártélyházában, vagyis a hivatalos ügyben utazók szállásán helyezték el őket. Éjfélig minden rendben zajlott, ám ekkor az épület istállójának ablakán tűz csapott fel, amit a követség lovait őrző helybeli magyarokkal együtt a település ott tartózkodó egyik szenátora vett észre. A helybeliek azonnal nekiláttak a mentésnek, kivezették a lovakat az istállóból és próbáltak úrrá lenni a lángokon. Ekkor azonban egy megzavarodott, vagy pánikba esett török lovász kivont karddal üldözni kezdte Kotsi Mihály helyi tanácsbélit, majd a sötétben felbukó és földön fekvő embert elkezdte vagdosni. Kotsi a karján négy helyen, valamint két ujján sérült meg, de még rosszabbul járt a segítségére siető szegedi kocsis, mert neki a török meg a combját szúrta keresztül. Volt még egy harmadik, szintén helybeli sérült is, a 68 éves Rébek István, aki az arcára kapott egy vágást. A tombolás eredményeként menekült mindenki amerre látott, így alig tudták újra összeszedni a helybélieket a tűzoltáshoz.

– Mi lett az ügy végeredménye?

– Éjjel két órára csillapodott annyira a kavarodás, hogy a főbíró beszélni tudott a követséget kísérő császári felügyelővel, Schwinddel, aki ígéretet tett az ügy kivizsgálására. Reggel együtt keresték fel Eba-Bekir-Ratib effendit, akinek tolmács segítségével elmagyarázták a történteket. Többek között az egyik hadnagy azt is elmondta, hogy török gondatlanság okozta a tüzet. Végül a követség elhagyta a települést, s Kiskunhalas városa folytatta le a további nyomozást és tett erről jelentést a Jászkun Kerület főkapitányának.

– Mekkora kár lett az esetből?

– A vizsgálat szerint a megégett épület falát, tetejét javítani kellett és az ott lakó seborvos ingóságaiban is nagy kár keletkezett. Egyébként a seborvos itt található jelentéséből tudjuk – mutatja a jegyzőkönyvet a levéltáros, hogy hányan és milyen sebesülésekkel vészelték át az éjszakát.

– Lett-e az ügynek folytatása, folytatódott-e tovább a „törökvész”?

– A helybeliek vallomásaiból úgy tűnik, hogy az istálló ablakát a hideg miatt szénával dugaszolták be, ami aztán lángot kapott és ebből alakult ki a tűz. Így az egész baj feltehetően egy török szolgáló miatt alakult ki, de a politika felülírta az ügyet. Ebben a kényes, békekötés utáni helyzetben, a követségi kapcsolatok újraindulása idején a császáriak nem akarták felesleges feszültséggel veszélyeztetni a nemzetközi kapcsolatok rendeződését. Nagy Szeder István kiskunhalasi helytörténész 1936-ban megjelent munkája szerint az őrjöngő törököt végül még Izsákon megbüntette a követ, az anyagi kárt pedig utóbb a Magyar Kamara fizette ki a kiskunhalasiaknak. A török követ megérkezett Bécsbe, hogy II. Lipótnak átnyújthassa a szultán megbízólevelét és elfoglalhassa a hivatalát. Közben azonban elhunyt a császár, így a küldöttségnek újabb hónapokat kellett várnia az új megbízólevelükre, hogy azt átnyújthassák I. Ferenc császárnak. A szerencsére csak Kiskunhalasra korlátozódó incidens is így gyorsan lezárult, az eset emlékét pedig ma már csak a korabeli jegyzőkönyvek őrzik.

Egy kivont karddal hadonászó pánikba esett török lovász okozta a kiskunhalasi riadalmat – mutatja Németh Gergő levéltáros a korabeli iratokat.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában