Szolnoki dirigálással történt Csoda Petrozsényben

A Jászai Mari-díjas színművész-rendezőt már idehaza, a Szigligeti legújabb darabjának olvasópróbája után értük utol, s érdeklődtünk a petrozsényi vendégrendezéséről, a premier előtti és utáni érzéseiről.

– Mi tagadás, nagyon izgultam – foglalta össze bemutató előtti hangulatát Csínos Molnár László.

– Ugyebár, eleve nagy megtiszteltetés volt a felkérés, de kissé tartottam a fogadtatástól, hiszen az ismeretlenbe csöppentem. A petrozsényi Teatrul Dramatic „Ion D. Sîrbu” teátrumot hetvenöt éve alapították. A jubileumra személyemben az első külföldit, ráadásul épp egy magyart hívtak meg rendezni. 

– jegyezte meg Csínos Molnár László.

– Egy másik aggodalmam az volt, hogy miként fogadja a romániai közönség a magyar humort, főleg Schwajda egyedi, különleges humorát. Végül minden jól alakult, szinte giccsesen jól – tette hozzá.

A háromszázhatvan nézőt befogadó petrozsényi teátrum január 14-én este megtelt a Csodára várókkal. Az ottani színházban tradicionális a szombati premier. Bérletek, bérletes előadások híján a műsortervet az előzetes jegyeladások állítják össze, egyfajta fokmérőként így lemérhető az is, hogy mely darabnak milyen a fogadtatása, profitálhat-e a színház belőle. Molnár Lászlót az előadás tizenkét szereplője a bemutató utáni tapsvihar alatt maga mellé invitálta, hiszen a siker és a hosszas ováció neki is szólt. Remélhetően sokáig fog futni Schwajda Csínos Molnár darabja a „Ion D. Sîrbu” teátrumban. A kiválóan sikerült előadásról mi, szolnokiak sem maradunk le. 

A Szigligeti művészét, ugyan nem is szeret, de nem is hagyják pihenni: ahogy hazatért Petrozsényból Szolnokra, anyaszínháza azonnal munkába is fogta. A szolnoki teátrum következő bemutatója ugyanis Sütő András jeles drámája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja – nomen est omen – Csiszár Imre rendezésében, s a Hortobágy szülöttével és szerelmesével, Csínos Molnárral a címszerepben.