Nemes Lajosné Aponyi Julianna

2023.03.14. 11:25

Az öcsödi tanyavilágtól a könyvírásig

Az öcsödi Nemes Lajosné Aponyi Julianna családjának történetét foglalta kötetbe. Nem egyszerűen csak a visszaemlékezéseit vetette papírra, az olvasónak a korabeli politikai, társadalmi viszonyokat is bemutatta, a tanyasi iskolától kezdve egyebek mellett a kulák üldözésig. A szerző a részletekbe is beavatott minket.

P. Pusztai Nóra

A tanyasi életről, a kuláküldözésről és családjáról is mesélt az öcsödi Nemes Lajosné Aponyi Julianna

Fotó: P. Pusztai Nóra

Nemes Lajosné Aponyi Julianna Az Aponyi család krónikája című kötetével édesanyjának kívánt emléket állítani.

Hallatlanul családszerető, melegszívű volt, mindenkire ontotta szeretetét, jóságát, ővele viszont korántsem volt ilyen kegyes a sors. Leírtam a könyvemben a körülvevő körülményeket, a falut, a háztartási munkákat, a történelmi eseményeket, meg a családunkat, életünket

 – foglalta össze néhány mondatban.

Nemesék egy Öcsödhöz közeli tanyán éltek, mindent maguk termeltek. 

– Hatezer négyzetméteren például dinnyét vetettünk. Hatan voltunk testvérek, mi is dolgoztunk, de mindig volt a tanya körül segítség, mert nagyállatokkal is foglalkoztunk. Akkoriban nem volt még traktor, két lóval és négy nagyszarvú magyar ökörrel szántottuk a földet – emlékezett vissza.

A birtokukat egy kanális választotta el Békésszentandrástól, a több kilométer hosszú dűlő túlsó végén volt a tanyasi iskola, ahol elvégezte a nyolc osztályt. Kitűnőként szeretett volna továbbtanulni, de a rendszer ezt megakadályozta.

– 1952-ben voltam nyolcadik osztályos, folyt a kuláküldözés, mi is kulákminősítést kaptunk, mert huszonöt holdnál nagyobb területünk volt. A tanítóképzőből azt az értesítést kaptam, hogy engem nem szabad felvenni, mert a majd megszerzendő ismereteimet és tudásomat a rendszer ellen használom. Ez állt a határozatban, amit a kezembe adtak – idézte fel a szöveget.

Családja nem adta fel, a helyi református lelkész lányának segítségével elintézték, hogy Debrecenbe járhasson a református kollégiumba.

– Általános tagozatra iratkoztam, havi négyszáz forintot kellett volna fizetni. Azt mondták a  testvéreim, hogy összeadják, mert tudták hogy nagyon szerettem volna tanulni. Beiratkoztam, majd pár hét múlva, augusztus derekán érkezett egy levél, hogy ne menjek mert az általános tagozatot beállamosították. Így sosem bírtam elvégezni az iskolát – mesélte.

Esélye ugyan még akadt, mikor gyermekei megszülettek férjével a kunszentmártoni mezőgazdasági technikumba jelentkeztek, a képzést viszont áthelyezték Tiszakürtre. Dönteniük kellett, végül csak a párja járt el iskolába.

Az ötvenes években összefogtunk, mi, azok a lányok, akiket nem engedtek tanulni és egy Budapestről kitelepített gyors és gépírónő elkezdett minket tanítani. A parókián az írógépen gyakoroltam, a prédikációk szövegét jegyeztem le, mellette napszámos voltam. Addigra az üldözés miatt édesanyámmal egy kis tanyán éltünk a falutól nyolc kilométerre. Volt egy tehenünk, a tejet a vállamon hordtam be a településre, két forintért adtam literét, ebből volt bevételünk 

– mesélte.

Néhány évvel később nagymamája öcsödi házába költözhettek.

– Kezdetben anyuka házába három családot deportáltak, két év után jöhettünk be a kistanyáról az egyik szobába. Őket mivelünk büntették, minket meg ővelük. Rettenetesen fájt, hogy a társadalom kivetett magából. Mindig kulák lány voltam, ezt éreztették is velem. Mindezzel együtt nem vagyok elkeseredett, talán azért sem mert igen nehéz helyzetekbe sodort már az élet  – fogalmazta meg érzéseit. Hozzátette: elégedett az életével, hálás a családjának, hogy törődnek vele. Egyébként gyermekei és unokái közül mind egyetemet végzett, többen közülük doktori fokozatot is szereztek.

– Nem biztos, hogy jól jártam volna, ha gyermekkoromban engednek tanulni. A tanító élete is nehéz és küzdelmes volt, egyáltalán nem biztos, hogy irigylésre méltó, csak lehet a testem nem ment volna így tönkre… – vélekedett Julianna.

Aktív a közösségben

Nemes Lajosné Aponyi Julianna a helyi Pantó Antal Hagyományőrző Egyesülettel is szoros kapcsolatban van. A hagyományok, régi öcsödi szokások megismerésében sokat segít a tagoknak.

– Népi ételek receptjeiért gyakran fordulunk hozzá, a közösségi oldalunknak is igen aktív tagja – mondta róla Pasztelyákné Izbéki Róza, az egyesület elnöke.

Julianna verseket is ír, melyet egy-egy összejövetelen szívesen meg is oszt a hallgatósággal.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában