2023.06.06. 08:50
Hazai táncokra nevelik a tehetségeket
Sokéves hagyomány, hogy a Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola évzáró néptáncgálát rendez. Az ilyen alkalmakon az intézmény fiataljai mutatják be tudásukat a nagyközönségnek. A minapi rendezvényről és az ifjú táncosok munkájáról Hoffer Károly néptáncpedagógussal beszélgettünk.
Az iskolában jelenleg mintegy négyszáz diák néptáncol – mondta Hoffer Károly néptáncpedagógus
Fotó: Hartai Gergely
– Régóta megrendezi év végi néptáncgáláját az iskola. A programra szívesen látogatnak el az érdeklődők...
– Immár hagyomány nálunk, hogy minden év végén bemutatják a gyerekek azt, amit az elmúlt tanévben elsajátítottak. Én magam 2004 óta dolgozom az iskolában, a koronavírusos időszakot leszámítva évente megszervezzük a gálát. Igyekszünk ilyenkor a szülők, nagyszülők és más érdeklődők számára tartalmas koreográfiával előállni. A miénkhez hasonló záró alkalmakat egyébként valamennyi szolnoki művészeti iskolában tartanak, a nagyobb jubileumi előadásoknál előfordul, hogy bekapcsolódunk egymás műsorába.
– Milyen számokkal készültek idén a gyerekek?
– A kisebbek egyszerűbb, ugrós táncokat vittek a színpadra, a nagyobbakkal viszont már le tudjuk fedni az egész Kárpát-medencét, hiszen ők már az erdélyi táncokat is kiválóan meg tudják jeleníteni. A koreográfia meghatározásánál természetesen figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat.
– Hogy látja, melyik az a korosztály, amelyet a leginkább magával ragad a néptánc?
– Nálunk, az általános iskola első és második évfolyamának órarendjébe be van építve a zenés mozgásfejlesztés, így azt gondolom, őket nem kell külön megszólítani. A gyerekek a harmadik osztálytól választhatják a szabad foglalkozást, de még itt is órarendi keretek között. Úgy vélem, az alsósokat a legkönnyebb bevonni, esetükben a tanítónőktől is sok segítséget kapunk. A felsősökkel egy kicsit nehezebb dolgunk van, és nem azért, mert nem érdekli őket a néptánc, hanem a különféle sportágak itt már konkurálnak velünk. Akik viszont elvégzik a nyolcadik évfolyamot és középiskolásként is visszajárnak táncolni, ők az ifjúsági csoportban folytathatják azt.
– Mit tudhatunk a napokban lezajlott gáláról?
– Négy színpadi bemutatóval vártuk a közönséget, míg korábban három műsorunk volt. Mivel 420 diák táncol az iskolában, akiket sokan szeretnének látni, ezért négy részre osztottuk a kétnapos rendezvényt.
– Működik-e a tehetséges fiatalok „utánkövetése”, azaz figyelemmel kísérik-e a táncosok pályafutását?
– Leginkább azokkal tartjuk a kapcsolatot, akik középiskolásként is folytatják a táncot. Tapasztalataim szerint, ha ők elkerülnek Szolnokról egyetemre vagy főiskolára, akkor nagy valószínűséggel ott keresnek maguknak néptánccsoportot. Rengeteg olyan egykori tanítványt ismerek, akik Budapesten, Debrecenben vagy Szegeden táncolnak a mai napig. Olyan is akad, aki már hivatásos formában űzi ezt a műfajt. Mindemellett nagy öröm, amikor a régiek közül visszatérnek megnézni az évzáró műsorunkat, holott természetesen már nincs aktív szerepük benne.
– Mely régiók táncaival ismerkednek meg a diákok?
– A fiatalabbakat általában a jelenlegi Magyarország tájegységeinek táncaira oktatjuk, a nagyobbaknál ugyanakkor már a határainkon túlra is kacsintgatunk. Esetükben már szóba jöhetnek a felvidéki és az erdélyi táncok is. Minden szolnoki művészeti iskolának júniusban van az évzáró bemutatója, úgyhogy arra biztatok mindenkit, hogy akit érdekel ez a szép műfaj, látogasson el ezekre az eseményekre, mert nagyon jó színpadon látni a tehetségeket