Közel egymillió forintot adományozott a tószegi kerékpárgyár a nagybeteg Ádin gyógyulására

Jótékonysági eseményre gyülekezett a sokadalom a tószegi bringagyárban. Egy közösség fogott össze egy kisember gyógyulása érdekében. S bár mindenki arca mosolyra húzódott Ádin láttán, nem lehetett nem észre venni a szomorúságot a szemekben. Az ember szíve szakad meg a debreceni Kneifel család történetét ismerve…

Kneifel Ádin 2020. november 27-én született Debrecenben, a család jelenleg is a cívis városban él. A kisfiú hatalmas boldogságot hozott a szülők, Krucsó Anikó és Kneifel Adrián életébe. Ádin egy ideig épp ugyanolyan izgő-mozgó fiú volt, mint kortársai. Ám egy éves kora körül a bölcsődében egyre inkább lemaradásokat vettek észre a csöppség mozgásában. A mászásban, ülésben, fordulásban. A gyógytornák, otthoni masszírozások szinte azonnali javulást hoztak, ám amikor korosztályához képest később, tizenöt hónaposan járni kezdett, nagyon instabil volt.

Aztán, amikor az étvágya is romlani kezdett, a fejlesztő szakembereken kívül egyéb kivizsgálásokra is elvitte a család Ádint. Végül a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában az egyik neurológus vetette fel, hogy Duchenne-szindrómára gyanakszik. A gyanúja 2022 decemberében beigazolódott.

A Duchenne-féle izomdystrophia főleg fiúkat érintő, az izomsejtek fokozatos pusztulásával járó veleszületett, örökletes betegség. 3600 élve született fiúból egynél fordul elő, a lányok csak hordozzák az eltérést, de náluk nem okoz testi tüneteket. Az izomsejtek helyét az izommunkára képtelen zsírszövet és kötőszövet tölti ki, ebből adódóan a beteg egyre erőtlenebb lesz, míg végül önmaga ellátása is gondot jelent. A beteg járásképessége körülbelül tíz éves koráig marad meg, utána tolókocsiba kényszerül. Az életkilátásokat a légzőizmok, illetve a szívizom gyengesége határozza meg, általában húsz éves korukban vesztik életüket az e betegséggel küzdők…

– szólaltattuk meg az anyukát, Anikót.

– Minden nap ezzel a tudattal lefeküdni, majd másnap ugyanezzel az érzéssel felkelni, tulajdonképpen maga a pokol. Csak azt látjuk, hogy Ádin tesz-vesz, vidám és boldog, viszont azt is, hogy időközönként csetlik-botlik, ami az örömből visszarángat bennünket a szomorú valóságba. Igyekszünk Adriánnal erősíteni egymást, ám ez csak akkor sikerül, ha nem mind a ketten egy időben vagyunk mélyponton – vallja be Anikó.

– Nem siránkozhatunk, mert az nem oldja meg a problémánkat – szögezi le határozottan az apuka, Kneifel Adrián. Vannak módszerek Ádin betegségi folyamatának lelassítására, illetve megállítására. A visszafordítására azonban nincs! Legutóbb felvettük a kapcsolatot egy amerikai kórházzal és tudóscsoportjával. Létezik egy egyszeri infúziós kezelés, amely másoknál bizonyítottan megállította az izomsorvadást. Ennek azonban költségei vannak. Hozzávetőlegesen egymilliárd-háromszázezer forint kellene a gyógyító szer beszerzéséhez, és akkor még nem beszéltünk az utazásról, és egyéb járulékos költségekről. A fiamnak ezt az infúziót 4-5 éves kora között kellene megkapnia, de jobb minél előbb. Az a tervünk, hogy ha beleőszülünk is, ezt az 1,3 milliárdot ez év végéig összegyűjtjük – hangsúlyozta Adrián. Hozzátette, hogy a nagylelkű adományoknak köszönhetően jelenleg hetvenkétmillió forintjuk van tervük beváltására. Tulajdonképpen ez a „szerény” összeg bővült ki a tószegi kerékpárgyár dolgozóinak jóvoltából.

 – szólaltattuk meg az adománygyűjtő akció kezdeményezőjét, Bordás Pétert, a bringagyár szereldéjének műszakvezetőjét.

– A motorostársadalom pedig nem hagyja magára egyik tagját sem, főleg a bajban mutatkozik meg nálunk az összefogás ereje. Ádinnak már a motorosközösség is adományozott. Aztán jómagam is, mikor is eszembe jutott, hogy ezt a jószolgálatot kiterjesztem az egész gyárra. A javaslatomat mindenki egyhangúlag támogatta – mondja a Tószegen is élő Péter.

 – mondta el a tószegi gyárban összegyűlt pénzadomány eredetét Szabó-Lukovszki Béla, az Accell Hunland Kft. ügyvezetője.

– A tombolából befolyt teljes összeg 811 ezer forint volt, emellett szépen sorakoztak a gyűjtődobozban is a papírpénzek, illetve, az elektromos kerékpárt elnyert kollégánk további ötvenezer forinttal egészítette ki a Kneifel család szükségkasszáját.

– Négy gyermekem van, s amikor közülük az egyiknél 2021-ben poszt-Covid betegséget diagnosztizáltak, a mi családunk is megtapasztalta, hogy milyen az, ha a kicsid életéért küzdesz – magyarázta a tombolanyertes Dudás Gyula, miért is járult hozzá még nagyvonalúbban az adományhoz, akitől megtudtuk, hogy szerencsére az ő gyermeke (is) túlélte súlyos betegségét.

– Nem volt kérdés, nem volt ellenvetés, nem kellett senkinek sem könyörögni – beszélt az adománygyűjtés kapcsán a gyáron belül tapasztalt hangulatról Dalma és Sára, a tószegi cég két marketing-munkatársa.

– Tudtunkkal teljes létszámban adományozott mindenki, vagy tombolát vásárolva, vagy „csak” az adománygyűjtő-dobozt feltöltve. Azóta arról beszél mindenki itt gyáron belül, hogy remélhetően mintát adtunk, példát mutattunk az összefogással más cégek közösségei számára, és nem csupán Ádin megsegítésére. Hiszen ettől vagyunk emberségesek! Talán jó emberek?

Ádin mit sem tudott arról, mi zajlott a tószegi kerékpárgyárban, s mi zajlott körülötte pénteken. Nem sejti azt sem, mint ahogy mi, felnőttek sem sokan, hogy mi az, miszerint az egészség anyagi eszközökkel váltható csak meg. És ki érti azt, hogy miként lesz ez év végére hetvenegy-néhány millió forintból egymilliárd-háromszázezer forint?! Nem ismerve még a világ értelmetlenségeit, a bájos arcú, csupamosoly, tejfelszőke hajú fiúcska kacagva játszott a gyár dolgozóitól „grátiszba” kapott távirányítós piros kocsijával…