Csak úgy árad a szeretet ezen a kisújszállási menhelyen, a fiatalok szinte haza sem akarnak menni

– Az elmúlt tíz év alatt nagyon sok fejlődés történt itt támogatásokból – kezdte Horváth Annamária. Mint civil egyesület adományokat fogadnak, illetve az adó egy százalék felajánlásokat is kapják, így építettek új kenneleket, kerítést. – Most új részt alakítottunk ki, a menhely mögött körbekerítettünk egy nagyobb kifutót, ahol a hét-nyolc hónapos, „kamasz” négylábúak szekcióját helyeztük el. 

A menhely remek lehetőséget biztosít az önkénteseknek 

Kisújszálláson az önkormányzat bizonyos támogatásokat közösségi munkához köt. 

– Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati támogatást kapó családoknak le kell dolgozniuk – akár nálunk is – a fél évente meghatározott óraszámú közösségi munkát, és vannak kötelező ötvenórás közösségi szolgálatos középiskolásaink is.

– tette hozzá a vezető. 

Horváth Annamáriát arról is kérdeztük, hogy változott-e valami a felelős állattartás terén. 

– Most is vannak kidobott kutyák, de javarészt úgy gondoljuk, ezek nem kisújszállásiak, hanem áthozzák más városból, ami nagyon felháborít. Rossz tartási körülmények is vannak még, a láncon tartás sajnos bevett szokás, holott már törvény tiltja. Az ivartalanítási programunkhoz minden évben pályázunk pénzekre.

– Az örökbefogadók főleg a kistestű, fiatal kutyákat keresik, az idősebb nagytestűeket majdnem lehetetlen örökbe adni – árulta el Annamária, akitől megtudtuk, egy helyi élelmiszerüzletben havonta tartanak élelemgyűjtést, mint ahogyan a városi rendezvényeken is. Legutóbb, a bolhapiacon az adományba kapott dolgokat tudták eladni.

Sokszor kapnak Pestről, a Hangyaközösségtől is adományt, kenneleket. Az iskolások is gyűjtenek, és az örökbefogadók sem üres kézzel érkeznek. Télre a szalmát adományba kapják gazdáktól, az ideiglenes rendszerbe a kölyköknek gyűjtenek törölközőket, takarókat, ágyneműhuzatokat, tálakat, edényeket. 

A telepen ottjártunkkor három középiskolás segítette Annamária munkáját. 

Orbán Barbara Andrea, a Karcagi Szakképzési Centrum Mezőtúri Szakképzőiskola és Kollégium hegesztő tanulója már három éve jár ki segíteni. 

– Először egy barátnőm hozott ki. Nagyon szeretem a kutyákat, otthon is van egy tacskónk. Jó, hogy itt megmentjük a kutyákat, jó érzés, hogy ebben részt vehetek. Dorka és Szultán a kedvenceim. Tanév közben hétvégén jövök, most, a szünetben minden nap. Anyukámék örülnek, hogy itt segítek, ez kikapcsolódás és fontos munka is – mondta Barbi, akivel egyetértett Tábori Barbara Lili, a Móricz Zsigmond Református Gimnázium tizenegyedikese is. 

– A kötelező ötven órám régóta megvan. Mi is innen fogadtunk örökbe egy kutyust, nagyon megtetszett a környezet, mindenki kedves volt, így kijöttem önkénteskedni, azóta is kijárok sétáltatni, játszani. Kedvencem Hófehér, a kuvasz, aki nagyon félős volt, velem azonban hamar megbarátkozott – mesélte Barbi. 
Kása Attila, az Illéssy Sándor Baptista Középiskola tizedikes kereskedő tanulója is szeret a telepen időzni. 

– Jó érzés segíteni a kutyákon, olyan sok szeretetet adnak. Az itt szerzett tapasztalataimat saját pulinknál is alkalmazom.

Első alkalommal kicsit félve jöttem be a kapun – fogalmazott Attila.