Pályaválasztás stresszmentesen: Hogyan támogathatják a szülők gyermekeiket?

Zajlik a pályaválasztási küzdelem. A nyolcadikos diákok úgy érezhetik, hogy most dől el az egész életük. Ha most valami nem úgy sikerül, akkor vége van mindennek, és a kár helyrehozhatatlan. 

Ha szóba kerül a központi felvételi vizsga, és a pályaválasztás, akkor egy riadt pillantás rá a válasz. A középiskola kiválasztása pedig még nehezebb lehet. Feszültség, vita, olykor kiabálás, aggódás a közelgő félévi bizonyítvány miatt, mindez akár fizikális tünetekben is megnyilvánulhat a gyerekeknél. Körömrágás, fejfájás, hasfájás, hányinger. De persze a szülőknél is vannak álmatlan éjszakák. Ez mind azt jelzi, hogy az egész család nagy nyomás alatt áll. Ilyen helyzetben a szülők szerepe kiemelten fontos: támogatásukkal, empátiájukkal és reális elvárásaikkal sokat segíthetnek abban, hogy gyermekük számára csökkenjen a stressz. Éppen ezért kértük fel Bognár Edit ifjúsági és felnőtt coachot, ossza meg velünk, hogyan segíthetünk szülőként a gyermekünknek ebben a nehéz időszakban, miközben megőrizzük az egyensúlyt a támogatás és a nyomásgyakorlás között.

A középiskolák jelenleg küzdelmet folytatnak a  diákokért. Szinte minden napra van egy prospektus, amivel hazatér a nyolcadikos csemete. A szülők egy része böngészi a középiskolai rangsort is, mennyire erős, vagy éppen nívós az adott intézmény. Különböző verziókat is felvázolnak magukban, számításokat végeznek, attól függően, hogyan sikerül majd a központi felvételi vizsga. Találgatnak, hová mennyien jelentkezhetnek? Szeretnék-e, ha kollégiumba kerülne a gyermek? Milyen korán kell kelni, ha bejárós lesz? És még hosszan lehetne sorolni. Ez nem egyszerű folyamat, és komoly stressz, valamint konfliktushelyzetek forrása a családban, egymás között, és egyénenként is. És akkor még nem beszéltünk a diákok egymás közötti információáramlásáról. És arról sem, mi van akkor, ha a szülő és a pedagógus nem igazán ért egyet a gyermek képességei kapcsán?  Hogyan lehet mindezt túlélni idegösszeomlás, és komolyabb stressz nélkül?

Bognár Edit ifjúsági és felnőtt coach 22 éve dolgozik a pedagógia területén, ebből az első két évtizedben nyelvtanárként tevékenykedett. Célja mindig is az volt, hogy támogassa a gyerekeket, és segítse őket saját magukban megtalálni azokat az értékeket, melyek segíthetik őket életük során.–Egy jövőkép kialakítása nem is olyan könnyű ebben az információdömpingben, abban a nihilben, amelyben sokan élnek közölük –fogalmazzta meg Bognár Edit. Ahhoz, hogy a gyermek sikeres legyen az életében, és én, mint coach sikeres legyen a munkámban, a szülőkre is szükségem van, ezért is lettem egyszerre ifjúsági és felnőtt coach.

Sok ember attól a szótól, hogy coach megijed, sőt talán a szőr is feláll a hátán, ha meghallja. Pedig nem kell tőle félni. A coach eredeti jelentése edző –tudtuk meg Bognár Edit ifjúsági és felnőtt coach-tól. –Legfontosabb feladatunk, hogy a hozzánk érkező személy céljának elérésében támogató szereplőként jelenjünk meg. Hiszen nagyon sok elakadással és nehézséggel nézünk szembe mi felnőttek, és persze a gyerekek is. Egy strukturáltan felépített kérdezéstechnikával támogatjuk őket, segítjük a fejlődésüket. A coach nem tanácsadó. Ezt mindig kiemelem. A hozzám érkezőket arra inspirálom, hogy másképp nézzenek a problémáikra, és a megoldásra fókuszáljanak.  

A pszichológia is hasonló terület. A pszichológussal is beszélgetünk, ő is kérdez, de van egy óriási különbség, tudtuk meg Edittől.  –A pszichológus múltbéli problémákkal foglalkozik. Gyermekkori traumák, bántalmazás, depresszió, kiégés. A coach nem ezt veszi alapul, a coach a jelennel foglalkozik. Azzal az elakadással, nehézséggel, ami most a jelenben történik. Legyen az gyermek, felnőtt, vagy szülő.

A pályaválasztás kapcsán szakértő coachunk most aktuálisan nem érintett, de ahogyan fogalmazta összeszorult a gyomra.  –Az első szó ami ennek kapcsán eszembe jutott, az a pánik. Ezt érezhetik most a szülők, és egyre közeledve a felvételi időpontjához a gyerekek is. A rengeteg információ, az esetleges különböző elképzelések, vagy netán a teljes tanácstalanság komoly konfliktushelyzetekhez vezethetnek a családban, netán a szülő és iskola között is, amit nem könnyű kezelni. Ebben a helyzetben a szülői felelősség nagyon nagy. A szülőn azért van teher, mert úgy érzi neki kell döntenie. 

Az ő felelőssége, hogy gyermeke melyik iskolába megy tovább  – hangsúlyozta ki a coach – Ebben az esetben azt szoktam javasolni, hogy a szülő tegyen fel kérdéseket magának: Miért is aggódik, mitől fél? Attól a kudarctól fél-e, hogy a gyereket nem oda veszik föl, ahová ő szeretné, vagy hogy a gyermek fogja fel mindezt nagyobb kudarcként, és akkor ebből hogyan fog fölállni? 

Vagy a gyermek nem abba a középiskolába akar menni, amit ők képzeltek el? De az is előfordulhat - nem tudatosan - hogy a saját meg nem élt vágyait, vagy éppen a gyermekkori hiányosságait vetíti ki a gyermekére, és ez okoz konfliktusokat köztük  –sorolta Bognár Edit coach. –Én azt gondolom, ez egy nagyon-nagyon sarkalatos pont, amivel nehéz szembenézni, de hogyha ezeket egy szülő le tudja magában tisztázni, akkor a berögzült gondolatok, cselekedetek, amik esetlegesen akadályokhoz, konfliktusokhoz vezetnek, megszűnnek. Onnantól a felvételi időszakát nem biztos, hogy csak túlélik, hanem meg is tudják élni a gyerkőccel. Ebben az esetben a gyermek sem fog egészségtelen módon szorongani, és hisz abban, hogy megállja majd a helyét, bármelyik iskolába is jut be, és persze a felvételi vizsga sem rémíti meg annyira.

Mindez persze még nem elegendő. Bognár Edit coach kihangsúlyozta, az első és legfontosabb, hogy a szülő ismerje a gyermekét. Legyen tisztában a képességeivel, tudja mi az ami igazán érdekli, hiszen így tudja igazán támogatni, és tudnak olyan iskolát választani, ami valóban megfelelő lesz. –Ehhez kell egy őszinte kommunikáció, egy megértés, odafigyelés, türelem és elfogadás. Nagyon kevés fiatal tudja 14 évesen, hogy mi is akar lenni. Ennél sokkal fontosabb, mi az ami érdekli? Ezt kell a szülőnek közösen felkutatni a gyermekével. Lehet még nincs is olyan szakma, amivel később foglalkozni fog! Amikor én voltam 14 éves, még nem voltak coachok, és most itt ülök coachként. De azt tudtam, hogy igen, szeretem a nyelvet, mindig is szerettem volna emberekkel foglalkozni, és így lett egy utam, aminek most ez lett a vége.

Továbbtanulás szempontjából a főszereplő a gyermek és a szülő, de nagyon fontos az általános iskola, és a pedagógusok szerepe is. Ennek a hármas egységnek  meg kell lennie ahhoz, hogy felelős döntést tudjanak hozni a családok a középiskolai jelentkezés alkalmával. Ezt Bognár Edit coach egy legutóbbi, szülőknek tartott fórumon ki is emelte. A téma akkor is a továbbtanulás volt. Akkor a legtöbb szülő  a központi felvételi miatt aggódott, pontosabban azon, hogy gyermekük félelmét érzik ezzel kapcsolatban. Nem csak attól a kétszer 45 perctől félnek a diákok, hanem annak az eredményétől, és hogy az mit vonz be magával. 
–Ennek a feloldásához nagyon fontos a támogató környezet. Ha a szülő úgy áll hozzá, hogy igen, hozd ki magadból azt, amit tudsz! Használd fel azokat az erőforrásaidat, amik hozzásegítenek ahhoz, hogy ezt a felvételit jól írd meg! Gyakoroljunk relaxációs gyakorlatokat annak érdekében, hogy ez úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd! Gondolkozz el azon, mi lehet a legjobb verzió, és mi lehet a legrosszabb?! Ha ezek megvannak, működnek, akkor már eleve nem negatívan áll hozzá a gyermek a felvételihez, érzi, hogy támogatják, segítik, és bármi is történik, nem azt fogja érezni, hogy mindenképp kudarcra van ítélve az egész élete. Nem a problémára kell fókuszálni, hanem a megoldásokra! 

Persze, ettől még úgy tűnik a diákoknak, hogy a felvételin, és az iskolaválasztáson múlik az életük, de közben lazítsanak! Ami teljes ellentmondás. Ebben a helyzetben még az nyújthat segítséget, ha a gyermek azt élheti meg az otthoni környezetében, hogy hibázhat - mutatott rá Bognár Edit coach. –Tudnia kell, hogy ha ő most nem ér el 50 pontból 50 - et, attól még ő ugyanaz a gyermek, ugyanazokkal a képességekkel, értékekkel, és ugyanúgy szeretik.

Ez nyilván nem egyik napról a másikra történik meg.  Ez egy folyamat. A szülők, és a gyerekek részéről is. Ezeket a nehéz helyzeteket csak úgy tudják kezelni, ha összhang van köztük. A szülők jobb ha tudják, hogy nem ez lesz az egyetlen nehéz helyzet, ez még csak a kezdet. De ha a szülő és a gyermek között egy egyensúly működik, nyíltan tudnak kommunikálni, akkor mindez elérhető. A gyermek is ki tudja fejezni az igényeit a szülőnek, a szülő látja benne az értékeket, az erősségeit, az érdeklődését, akkor ez oda-vissza tud működni.