Ma is fojtogató az érzés: a szajoli vonatbaleset borzalmas pillanatait idézték fel – galériával, videóval

Harminc évvel ezelőtt történt a szajoli vasúti baleset. A harmincegy emberéletet követelő tragédia a magyar vasút történetének egyik legsúlyosabb balesete volt. A szomorú esetre emlékeztek, az áldozatok emléke előtt tisztelegtek pénteken.

Harmincegy név, harmincegy csengőszó. Így vette kezdetét a délutáni mise Szajolban. A szentmisén azokra emlékeztek, akik életüket veszítették a harminc évvel ezelőtt történt vonatbalesetben, s azok előtt tisztelegtek, akik egy életre elszenvedői a katasztrófának.

A torkunkat még ma is szorongatja a bánat

– A megszokott menetrend szerint háromnegyed ötkor kellett áthaladnia a Nyíregyháza–Budapest-Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonatnak a szajoli vasútállomáson. Ki tudja, hányszor történt ez már meg addig a napon, ám 1994. december 2-án valami történt. A vonat kisiklott, s ez szörnyű tragédiát eredményezett – kezdte emlékezőbeszédét Szöllősi József, Szajol polgármestere a mise előtt. Ahogy a polgármester kiemelte: harminc év távlatából is fojtogató az emlékezés.

– Torkunkat most is két marokra szorítja a bánat. Kiszakadva a hétköznapok rohanásából álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk újra. Az áldozatokkal szegényebb lett sok város, az egész nemzet és azóta is szegényebb. 

Kívánom mindannyiunknak, hogy vigasztaljon mindaz, amiben hiszünk – szólt az egybegyűlt emlékezőkhöz a településvezető.

Azóta sokat javult a vasúti biztonság

A megemlékezésen részt vett Hegyi Zsolt, A MÁV-Csoport vezérigazgatója is, aki tisztelettel hajtott fejet a szajoli vasúti baleset áldozatainak emléke és kárvallottjai előtt.

– Ez az eset hozzájárult ahhoz, hogy a vasúti biztonság javuljon, és nagyon sokat javult is – mondta a vezérigazgató. Mint mondta: emberi hibák mindig lesznek, a tragédiák azonban megelőzhetők.  És kötelességünk, hogy megelőzzük azokat – hangsúlyozta Hegyi Zsolt.

A szajoli vasúti baleset is egy jel volt

Az emlékező misét Lengyel István esperes, plébános celebrálta, azt az áldozatokért, a hozzátartozókért ajánlotta fel.

– Ez a baleset is emlékeztet arra, hogy egyszer így vagy úgy meg kell állni a teremtő előtt. Harminc év távlatából ez egy olyan emlékezés Szajol közösségének és az egyházközségnek, mely nem sebeket akar felszakítani, hanem méltó módon elgondolkodatni – mondta a szajoli plébános.

Lengyel István rámutatott: egy ilyen tragédia jel az élők számára.

– Figyeljünk a jelekre és fordítsunk időt a szeretteinkre, mert nem tudhatjuk, hogy mikor lehetünk velük utoljára együtt – szólt az emlékezőkhöz.

A szentmise után az emlékező vendégek a vasútállomásra mentek, és koszorút helyeztek el a baleset emlékére állított emlékműnél, majd egy-egy mécses meggyújtásával is tiszteletüket tették.